Vannak emberek, akik nem tudnak, de szerintem nem is akarnak megváltozni, és örök ellenségei maradnak önmaguknak.
Oláh Ibolya az élő példa erre. Lehetne sikeres, ünnepelt díva, ha képes lenne átlépni saját árnyékán, és megfelelni olyan alapvető viselkedési normáknak, mint szorgalom, alázat és fegyelem. Akkor talán nem kellene pár havonta az anyagi gondjaival telesírni a sajtót, aztán pedig megszeppenten visszakozni. Mert legutóbbi pityergésénél is kiderült, bizony ő volt a hunyó, mert a fizetés felnyalásához teljesíteni KELL a szerződésben foglaltakat.
Akkor is, ha promótálni nincs kedve a Ténsnaccságnak.
Most az eddig egyetlen, többé kevésbé normálisan működő produkcióból is kiugrott. Az Aida társulata kénytelen nélküle fellépni Klagenfurtban. Ibike úgy gondolta, számára kivitelezhetetlen a nyelvtanulás. Érdekes módon a társulat többi tagja zokszó nélkül bevállalta a német nyelvű szövegkönyv betanulását. Ez egyedül Ibinek okozott megugorhatatlan korlátot, ezért vette a kalapját. Illetve nem vette, és maradt itthon.
Úgy látszik Ibinek nem számít se pénz, se "hírnév". Fésűs Nelly szerint sem volt egyszerű feladat a szövegkönyv bevágása, de az előadásokat alkalmanként 5 ezer néző látja, és már ezért, meg a nem kis sikerért megérte. Nekik. Ibinek nem ért ennyit.
Már csak azt várom, mikor kezd el újra picsogni azért, mert a klagenfurti gázsit nem fizetik ki neki...brühühüüü...
