Ma reggel belekényszerültem egy igazi telivér biodízel üszökbe.

Élmény volt.

Már maga a bejutás is izgalmas. Az ajtó csak úgy nyílik,ha kicsit megemeled egy bizonyos szögben,és akkor hajlandó a központi zár oldani a reteszt.
Bent a 80-as évek végének német ajkú hangulata fogad,az erős koromszagot nem képes elnyomni a kazalnyi wunderbaum,ami fityeg szinte mindenhol a kocsiban.

Az ülés nem állítható egyik irányban sem,így nem benne ülök,hanem rajta,és úgy érzem magam mint majom a köszörű kövön.

Elfordítom a kulcsot,és illendően megtartom a Rudolf Diesel emlékpercet,fohászt mormolva:

-Rudi,ki ülsz már a mennyekben,add,hogy ez a fos elsőre induljon,és ne szivasson itt sokáig mert kurvára sietnék.

Fogom a kulcsot,és fordítom tovább...Az önindító unott forgatásba kezd,de fáradt kelepelésésen kívül egyéb nem történik.

Újabb fohász Rudolf felé:

-Rudi bazdmeg,Te vagy minden öngyulladós atyja,segíts inditani ez a majd két tonnás szart,mert ótómata ráadásul,és húzni sem lehet!

Kulcs fordít...és lassan életre kel a háromezer köbcenti. Kb mintha Járóka Sándor népizenekarában a részeg cimbalmosok meghatározhatatlan ütemre próbálnának kalapálni az üllőn. A motor nem jár,csak járogat,iszonyú sült hal és orsóolaj szagot árasztva magából. Mikor végre minden henger magához tér,egy hatalmas BAHHHHH....effektussal kiereszti az összegyújtött füstöt-kormot.

Nagyon gyorsan zárkózok be a kocsiba. Bekapcsolom a rádiót,hogy legalább halljam,ha bemondja a Tisztiorvosi szolgálat az elrendelt szmogriadót.
Mert akkor abban a pillanatban ott hagyom ezt az üszköt ahol van,és menekülőre veszem a dolgot.

Elindulok vele...Csodálkozó tekintetek mindenhol. Valószínűleg szép látvány lehetek ezzel a termettel szemmel láthatóan kuporogva a leheggesztett ülésen egy akkora kocsiban mint ez a 126-os Merci.

A cél állomáson már vár a tulaj,és büszkén néz végig legújabb szerzeményén.

-Na?? Milyen a verda?? Fasza mi??
-Az.....fasza. A legfaszább,hogy végre kiszálhatok belőle...
-Neked nem tetszik...
-Ha neked igen,akkor nézegesd..
-Wazz...3000 cm3,és hat litert eszik...
-Ahapersze...önindítózás közben...esetleg.

Próbálkozna még meggyőzésemmel,de tekintetemet látva inkább elhallgat.

-Az asszony tudja már?
-Még nem...
-Akkor lesz pár szava hozzád délután.
-Neki vettem...

Ismerve a feleségét itt ki szakadt belőlem a visszafojthatatlan röhögés.

Láttam magam előtt,ahogy délután érzékeny búcsút vesz a Megane-tól,és holnaptól büszkén járhat a frissen szerzett 126-os bálnával...