Büszke huszár végén a napnak,
lovának motyog, míg készül az abrak:
Utállak téged, dögölj meg baszki!
Hogyan volt képed az aszfaltra szarni?
Erre tanítottalak? Én, az apád?
Pedig volt is nálam vödör meg lapát!
Jól tudod, legutóbb is mentem,
lószaros kezem a mentémbe kentem,
de felszedtem mind, az utolsó szálig,
pofáztam aztán neked hazáig!
Hiába tett, hiába szó,
hülye ló maradsz, aszfaltra szaró!
Mehetek yardra, állhatok sorba,
büszkeségemen esett jókora csorba,
tizedesnek rimánkodtam pici kis kegyér'
Na...rendőr bácsi! Genyózni nem ér!