Címvédés ide, magyarság tudat oda, ami szar, az szar lássuk be.

Mára pedig csak kapkodom a fejem a nyilatkozatok olvasása közben.

"„Nem érdekelt, hogy a nézőknek tetszik, vagy nem tetszik” – nyilatkozta a szombat esti címvédése után
Erdei Zsolt (29 győzelem – 0 vereség), a WBO félnehézsúlyú bajnoka. „Minek kellett volna többet kiadnom magamból? "

Na itt álljunk meg egy baráti szóra. Minek kellett volna látványos meccset produkálni?

Talán mert ezt vártuk mindannyian, a helyszini nézők, a 3,6 millió német néző a ZDF csatorna előtt, és mi honi pórok is a tv-k előtt. Én a magam részéről hosszú évek óta ezt várom.

Egy olyan produkciót, amit a világbajnoki övért vívtál, kedves Madár. Amit se addig, se azóta nem láthattunk.

Ellenben volt több, szerintem elég szerencsés és hátszeles győzelem.

Ha egykori klubtársad Darius példájából indulunk ki, akkor nyugodtan elmondhatjuk, nem véletlenül nézték Őt 5 milliónál is többen, döntött nézettségi csúcsokat, megverve az aktuális Bundesliga összefoglalót is. Vele valahogy nem volt olyan érzése az embernek, hogy kijött a porondra a sértett bohóc, duzzogva mondott pár unalmas viccet, aztán hoci' a lóvét alapon már el is tünt. Mi nézők úgy fohászkodtunk már a meccs végéért, mint a Titanic elsülyedéséért a moziban, Jack megfagyására várva, jegesedése feloldozást jelentett a többórai szenvedés után.

Lehet álmodozni nagy ellenfelekről, de ahhoz le kéne tenni valami kézzel megfoghatót az asztalra.

Ha egy ilyen második vonalas sráccal 12 menetet is eljátszogatsz ahelyett, hogy rövid úton levernéd mint jégeső a libaszart, akkor nagy meccsekről semmi értelme álmodozni.

Okulásul citáljuk ide a Hopkins-Calzaghe felnehézsúlyú derbyt. Ez volt a jelenlegi félnehézsúly álommeccse. Hopkins az első menetben padlóra küldte Calzaghe-t, (43 évesen) aki onnan felállva nyert végül megosztott pontozással.

Lehet a tisztátalanságon fanyalogni ahogy megtették szakértőink a meccsed alatt, de az legalább érdekes volt!

Három dolog kell ahhoz, hogy valaki nagy bajnok lehessen: