Napok óta csak kapkodom a fejem, és alkotok véleményt a témával foglalkozó cikkek kommentjeiben. Aztán pedig csak nézek ki a fejemből, és nem értem.

Ezek az emberek tényleg ennyire nem vágják amiről a csendes többség beszél? Pedig nem mi mocskolódunk, nem mi dobálunk molotov koktélt, nem szervezünk ellen-ellen-ellen tüntetést, mindössze hangot adunk véleményünknek az általuk generált helyzetben.

Melegnek, cigánynak lenni nem jog és kiváltság. Ezt tetszik vagy sem, fel kell fogni, meg kell érteni az érintetteknek is. Attól leszek pl homofób, mert nem akarok másságukat kevésbé ízléses formában hangoztató, ünneplő tömeget látni? Van megoldás, nem megyek oda, nem nézem. De lehet(ne) megoldás az is, hogy a melegközösséggel végignézetném a heterók felvonulását, ahol lelkesen kiabálhatnánk, hogy heterók vagyunk-heterók vagyunk nézzétek-nézzétek, fogadjátok el! Persze ettől rögtön homofóbbá válnánk, pedig csak szexuális beállítottságunkat igyekszünk a világ, és a melegek tudtára adni. A társadalom biztosít jogokat ma már a melegek számára is. Miért nem elég ez? Miért van égető szükség arra, hogy az arcunkba tolják magukat? Miért csak nekünk kell elfogadni azt, ők is léteznek, nekik pedig nem kell tekintettel lenni ránk?

A GayBears blog felteszi a kérdést: miért romlott a melegek megítélése az elmúlt húsz évben.

A válasz nagyon egyszerű. Akkoriban még nem volt divat melegségüket, másságukat hangoztatni, így általában kevesebb szó esett róluk. Az átlag kamasz mint én, hol találkozott abban az időben egyáltalán a jelenséggel? Az uszodában, a gőzben és a szaunában. Ahol a kukkoló, ajánlatokat tevő "urak" olyan szerves részei voltak a berendezésnek mint a napozóágy, vagy a szauna kályha. Igen. Fárasztó és gusztustalan volt a pöcsömet vizslató urak unhatatlan közeledése, a szép szót meghallani nem akarása. Így szépen kialakult az ellenérzés, a nem tetszés.

De ettől függetlenül azt gondolom, a szexuális beállítottság mindenki magánügye. Ami nem az utcára, felvonulásra való. Ha ettől vagyok homofób, akkor legyek az. Vállalom.

A cigányság pedig...Na ezt sem értem. Miért kell a melegeknek a cigányokat is belerángatni a saját dolgukba? Mikor a megítélésük merőben más. Kisebbségi kérdés? Igen, és mégsem. Ahogy elnézem, és ahogy magamból kiindulok, a többségnek csak a felvonulással van baja, nem a melegekkel magukkal. Ami nem mondható a cigányok esetében.

Mert a cigány kérdés régen túlhaladt már ezen a ponton, és téma újra, napról napra. Amiről úgy gondolom, ismét nem mi, a többség tehetünk. Nem kényszerítettünk senkit uborkalopásra, 11 évesen szülésre, Galgán családi és házvitába. Megteszik ezt ők maguk, és ha beszélünk róla, véleményt alkotunk, akkor kirekesztők és rasszisták vagyunk. Persze, tudom én, hogy némán mosolyogva kéne tűrni, nem szólni semmiért, hanem többet dolgozni a több fizetendő adó reményében, mert akkor még több jutna nekik, akik otthonról röhögnek rajtunk. Dolgozni a kertben, megtermelni a zöldséget, aztán leszedni, és a kerítésre kiporciózni szépen egyformán, hogy ez a Kolompár családé, ez az Orsóséké...Arra is vigyázni, hogy minden szatyorba egyformán jusson, mert jön az ombudsman Kolompár Orbán kezét fogva, és kirekesztőnek bélyegez minket. Azt pedig még véletlenül sem szeretnénk.

Így 35 évesen igazán arra vagyok kíváncsi, hogy vajon megérem-e ebben az életben azt, értünk, a dolgozó, adófizető, heteroszexuális többségért kiáll egy ombudsman, egy jogvédő szervezet? Mert pillanatnyilag úgy tűnik, nekünk csak kötelességeink vannak, jogok pedig csak a kisebbségeket illetik.