Ez akár egy szürreális Fábry Zoltán film címe is lehetne, de nem az.

Csűri Lajos  Edvin Marton a mennybe ment. Legalábbis saját maga előtt fürdik művészetének nagyságában. Pedig kevés szarabb dolog van, mint három pojácát buzinak öltözve látni, és nyáltengerben fürdeni európa zs kategóriás nótafái között.

Lajos küzd, és nem adja fel. Eldöntötte, hogy ott lesz a víziósok fesztiválján mindenáron. Pont mint Csézy Böbe, akinek hiába ajánlotta fel szolgálatait, az nem élt vele. Most finoman és abszolút hányingerkeltően úriemberhez méltóan felemlegette, hogy biza az ő hallatlan népszerűsége hozhatott volna szavazatokat Böbének.  De ha nem, hát nem, akkor keresett magának másik "produkciót" ahol érvényesülhetett. A szovjet tagköztársaságok bólogató nejlonkutya módjára pedig szépen elsőséget szavaztak neki, Pljusenkónak és Gyima Bilannak.

Hurrá éljen, ünnepeljünk.

Lajos a nemzeti hős szerepében tetszelegve történelmet ír, és magyarságát hangoztatja fennen. Szerinte erkölcsi sikert szerezve ezzel nekünk.

Kedves Lajos!

Az erkölcsi sikert akkor könyveltük volna el neked, ha az eredményhirdetésen nem extázisban fetrengve imitálod a hegedálást majomkenyérfa gyömölcstől megrészegült varacskos disznó módjára, nem kapálózol a mikrofonért mikor Pljusenkó beszél, és nem akarod mindenáron európa tudtára adni puszta létedet. Őszintén gratulálunk emberi nagyságodhoz, és a turnéhoz, amit magánrepülővel fogtok abszolválni a győztes orosz csapattal együtt.

Egyetlen szivességet kérünk csupán. Tedd meg nekünk, hogy nem hangoztatod magyarságodat! Nem téged szégyellünk. Magunkat, kedves Lajos.