Na most aztán demagóg és rasszista leszek, de nem érdekel, mert teli szaladt a tököm.
Érzékenyek és mimózák ugorjanak.

Tele van a média a romákkal. Csócsa-cinca van, mert sértegetjük jogaikat, lábbal tiporjuk őket, mikor szeretnénk, tegyenek valamit a segélyért, ne csak ingyen éljenek rajtunk mint megannyi büdös furunkulus a társadalom testén. Elítélően értékel az Amnesty International, vitázik a kormány, közben életveszélyesen fenyegetik a monoki polgármestert, mert mit merészel?

Most kiplakátolták a metrót is a romák vágyaival. Mert vágyak azok vannak ám dögivel. Szép színes képek, soha meg nem valósuló élethelyzetek.
Mert a valóságban egy vágya van az átlagromának. 11 évesen szülni, 17 évesen minimum 3 gyerekes anyának lenni, kitanulni a segélyezés meg a jogok minden apró fogását, és élni mint Marci Hevesen. Nem számít, hogy a 11 éves még maga is gyerek, hogy ötödikes jó esetben, hogy 3 év(!) múlva kéne a szexualitásról először tanulni az iskolában! Mindjárt keresővé válik, ahogy a gyerek megszületik. Az apjára, aki felelősségre vonható persze véletlenül sem emlékszik, majd a kórházból hazatérve összeköltöznek amnéziásan.

Elég.
A jogvédők szépen menjenek, és költözzenek közéjük. Aztán ha sikerült meggyőzni őket, hogy tanuljanak, dolgozzanak, tegyenek valamit a purgyékon kívül is a nagy közösbe, majd akkor jöjjenek elő jogokkal, meg vágyakkal!
Érdekes módon az én jogaimat nem védi ennyire senki. Meg a vágyaimmal sincs tele a metró, pedig színes álmaim nekem is vannak! Például szoktam azt álmodni, hogy a sok szájtépő jogvédő kimegy közéjük, és megpróbál iskolázásra, munkára nevelni. Aztán önszorgalomból visszaültetik  a tar kopárra fosztott hegyoldalakat, előszedik az összegyűrt közlekedési jelzőtáblákat a pajtából, aztán visszaviszik a helyére, a csatorna fedlapokkal együtt. Legrosszabb esetben szétoszt pár karton saját pénzen vett kotont a "rászorulóknak". Használni úgysem fogják, de legalább lesz lufi a purgyéknak játszani...