Így teljes ez a mai nap.

Azt hittem, Kustánczi művésznőt nem lehet űberelni, de lássuk be, tévedtem. Olvasom a Subbát és mit látok? Faludy Fanny újabb bőrt húz a nevéből, vagyis megdolgozik éppen a havi betevőért. Mert valamiből szegény költő özvegyeknek is  élni kell....Eladta hát az aktuális "szenzációt". Akart már gyereket, akart örökbe fogadni, majd nem értett egyet annak menetével, akart új férjet, amit természetesen maga Faludy jelölt ki számára.

Egyet nem akart még. Elmenni dolgozni.

Faludy, Faludy, Faludy. Jól csengő név, éljünk hát ebből. Közben persze hivatkozzunk Gyurka szellemi örökségére minden második mondatban. Faludy Fanny csak szerelemből szülne gyereket. De mit tesz isten, van neki egy jótétlélek nővére, aki szülne neki utódot a Faludy vérvonalból. Egy petesejt nem a világ, meg családban is marad. Az egyetlen probléma, hogy a kiszemelt tiszta vérvonalú sperma donor egy Anglikán pap. Aki kevésbé hajlandó lefejni a magját Fanni nénnye meg a ténsasszony petesejtje kedvéért.

Meg is értem. Én se tenném. Talán előre látnám, hogy így garantálva van az özvegy megélhetése a Faludy névből egy életre, és felfordulna a gyomrom. Mert  rögtön lenne Fannyka terhes hírek, Faludy babanapló, Faludy baba mindennapi élete, Faludy baba írni tanul, persze Gyurka szellemiségével fogva a szinesceruzát.

Egy Villon ballada néhány sora  jut eszembe erről:

Nézd, mint boszorkány korhadt seprűnyélen,
ülök, vénasszony, itt a járdaszélen,
s gerincem görbe, mint egy pléhkanál,
hajam megsárgult, mint a kocsmacégér,
és így rikácsolok a rézfillérért,
rekedten, mint egy ócska papagáj.
A Sátán lelkemet régóta kéri,
s az árokban testemre vár a sár,
s hogy ágyamon utólszor hált a férfi:
van annak több, mint ötven éve már.

Fodította: Faludy György