Nah...ezen is túl vagyunk. Hétvégén lezajlott a nótafa döntő, van is győztesünk meg nincs is.

Csézy Böbének idő előtt megköszönték a részvétel, ami nem túl nagy meglepetés, Edvin Marton pedig a győzelemig "menetelt" az orosz csapattal, és Gyima Bilannal. Igazán azt nem tudom eldönteni, a giccsparádé volt fájóbb, vagy az európai államok általános seggnyalása. Szép dolog a testvériség és a jószomszédi iszony, de egymás farkát ennyire körbeszopkodni bizony arabus szokás drága kontinenstársak! A szovjet utódállamok egymásnak és a Nagytestvérnek, az ex Jugoszlávok szintén egymásnak és a Nagytestvérnek, a skandinávok félszigetükön belül és így tovább szépen sorban, egymásba érő nyelvekkel osztogatták a pontokat.

Gyima Bilannak ez volt a szerencséje. Edvin Marton ide, olimpiai bajnok Pljusenko oda, a produkció egy melegbár hozzáértő közönségét sem nyűgözte volna le. Bár talán ők nem láttak még 3 m2-en korcsolyázó világsztárt, de Beksztrítbojsz fehérben "pompázó" Nyegleókat viszont pont eleget. Gyima legalább tudja honnan fúj a szél, az MTI-nek adott nyilatkozatában megemlítette, tudja, annak is köszönheti a sikert, hogy Oroszországot képviselte. Ez a látottak alapján biztos, hiszen az utódállamok teljesítették kötelességüket, és hiba nélkül szavaztak, örömöt okozva ezzel Medvegyevnek, aki csak a szavazás lezártával engedte el a gázcsap zárókerekét, kizárólag azért, hogy Gyimának telefonon gratuláljon.

Edvin Marton szerint történelmet írtak, amivel kénytelen vagyok egyetérteni. Csak nem a produkciók frontján, hanem politikai seggnyalásban. Szép volt fiúk!