Értékeltek minket megint. Az Amnesty International elmarasztalta az országot legutóbbi tanulmányában ismét.

Többek között a romák diszkriminációját kifogásolják lakáshoz jutás, egészségügy és oktatás terén. Persze. Ma lakáshoz juttani roma családot annyit jelent, mint kidobni pénzt az ablakon. Nem elég, hogy közüzemeket nem fizetnek, de a nullával teszik egyenlővé a lakásokat is, ajtót ablakot kibontva, parkettát felszedve tüzelnek, aztán pedig új lakásért folyamodnak. Ózd Hétes városrészében sokáig turista látványosság volt a szamárral egy fedél alatt lakó család. De elég csak Miskolc Szondi telepén bátorságot összeszedve és pénztárcát a kocsiban hagyva keresztül sétálni. 58 putriban 350-400 ember lakik, hihetetlen körülmények között. Aztán ennek egyenes következménye, hogy a gyerekeik betegek, sűrű lakói a környék kórházainak azzal a kevésbé titkolt céllal, hogy a tartós egészségromlást elszenvedő gyereknek kiemelt családi pótlékot, és közgyógy ellátást kapnak. Mint ilyenek nem fizetnek a tömegközlekedésért sem. Ha ők így akarnak élni, az az ő dolguk. Amíg az állam finanszírozza ezt közpénzen, addig nem tehetünk semmit. Viszont legyen szabad nekünk, aktív, dolgozó, adófizető állampolgároknak nem szivesen látni egy kórteremben gyerekeinket a sokszor tetves, és alapvető higiéniát nélkülöző gyerekekkel. Nem azért mert cigány, hanem mert koszos. Ez érvényes az iskolákra, óvodákra is. Engem nem érdekel, hogy a roma népesség jelentős hányada véli úgy, a segélye majd annyi mint a minimálbér, így sokkal kényelmesebb otthon mereszteni és a plafonon a légyszart bámulni mint dolgozni. Ezt választhatnám én is életformámul. De ha másra, többre van igényem, más felfogás és körülmény szerint nevelem a gyerekeimet, akkor ne csak az eltartásukhoz szükséges közterheket legyen szabad lerónom, hanem legyen lehetőség a társaságuk elkerüléséhez is.

Mellesleg az Amnesty International mint szervezet amnéziás kicsit. Érdekes módon a Strassburgba, Kanadába emigrált, ám onnan villámgyorsan hazazavart romák miatt nem emlegettek diszkriminációt. Vagyis az nem kirekesztés, ha külföldön nem kérnek a társaságukból, csak ha mi nem kérünk itthon?

Tudom én, hogy nem minden roma lehet Győzike, vagy Mága Zoltán. Azt is, hogy a leírtak nem általános érvényűek. De azok ellen a romák ellen akik nem így élnek, még nem is szólt egy rossz szót senki.