Pláne,amikor a főhősnő torkában életre kel a légósziréna,és fejhangon visítva próbálja megfékezni a szemétben hempergő ebet.

Idő kell a két házzal lejebb lakó Margit néninek,hogy kiérjen az utcára eseményt szemlélendő.
Őt már az a kép fogadja,hogy a kosztümös hölgy félkézzel az ebet próbálja elhessenteni, másikkal pedig a szemetet igyekszik visszatuszkolni a kukába.
Annyira siet, hogy nem veszi észre a krumpli haja közé keveredett szomszédkutya végterméket, így arra is rámarkol bőszen.

Nem hisz a szemének...Felegyenesedik,a sziréna elhal a torkában,nem foglalkozik már a frissen szétnyomott szarban hempergő kutyával sem.

Ekkor Margit néni elérkezettnek látja a pillanatot:

-Kedveském! Egy ilyen idős hölgynek nem illő a mások szemetében guberálnia!

Dramaturgiából jeles....Ha szemmel ölni lehetne, akkor kongatnák a lélekharangot Margit néniért.

Szomszéd úr szalad már a seprővel-lapáttal, meg némi papírtörlővel menteni a menthetetlent.
Közben Mandy kutya egy kidobásra itélt portörlőre hasonlít szinben és állagban...
Amíg főhősnő próbálja ganétlanítani az utazáshoz, nemtetszésének jelét adva belekap a tisztogató kézbe.
Na ekkor elszakad a rojtolódó idegrendszer utolsó cérna foszlánya is.

Főhősnő bevágja az ebet a csomagtartóba, ráfröccsenti a szájzugban megjelenő habocskát szitkozódás közben, érzékeny búcsút sem véve bepattan a Yarisba, és azonszaros kézzel rámarkolva a kormányra kipörgő kerekekkel távozik.

Margit néni a botján támaszkodva kérdi a sepregető öreget:

-Lacikám! Ugye nem lopott ki semmit a szemétből??