Érdekes látványt nyújtanak ők ketten.
Anyu vezeti a CLK Mercit, ő áll be a kúthoz, ám kistáska a megállás pillanatában pattan is ki, nyitja az ajtót neki, és ő tankol. Anyu bejön a kútra, összeválogatja a napi sajtót, vesz még ezt-azt, majd beáll mögém a sorba.

-Szia! Ezer éve nem láttalak!

Évekig üzleti kapcsolatban álltunk, régi ismeretség a miénk.

-Iszunk egy kávét?
-Persze.

Rá jellemző módon már hívna is meg,ha hagynám. Kávézás közben gyorsan túl esünk a "gyerekekjólvannak?-mitcsinálszmost?" témán, aztán nem bírom ki kérdés nélkül.

-Te. Ezt a Kicsirigót hol lőtted?

Mesélni kezd....A jómódú, sikeres nők életéről, a társtalanságról, a férfiak gyávaságáról amit egy ilyen nő közelében éreznek, a burkolt haszonlesőkről.
A gyerekei régen felnőttek és függetlenedtek, a férje nem bírt az életvitelével lépést tartani, egyedül maradt. Keresett párt, próbálkozott mindennel, de sikertelenül. Aztán találkozott Kicsirigóval, aki nem burkoltan játszott a mellette megtalálható jólétre. Így "kibérelte", elfogadta a helyzetet ő is.
Most kap figyelmet, van szexuális élete, törődik vele valaki.
Ő pedig honorál.

-Elitélsz?.......Teszi fel a kérdést.
-Nem. Szomorú, de értelek.

Közben Kicsirigó elunva a várakozást bejön a shopba. Felméri a helyzetet, és...duzzogni kezd mit egy gyerek. Egy hellóval elintézi a kényszeredett köszönést, de kezet nem fogunk, be sem mutatkozunk. Szánalmas szegény, ahogy beáll közénk, és próbál úgy helyezkedni, hogy lehetőleg háttal legyen nekem. Rögtön az jut eszembe, hogy próbálja elszeparálni előlem a saját aranytojó tyúkocskáját. Elnézem márkás öltönyét, selyem ingét, fényes kiscipőjét, és nem érzem az ilyenkor szokásos késztetés, hogy a helyére tegyem.

Inkább elköszönök.

De nem bírom megállni, és a kocsiban ülve megvárom, amíg kijönnek ők is.
Kicsirigó ha lehet, most még inkább űbereli saját kedvességét-figyelmességét.
Akár egy jólnevelt lakáj. Ha tehetné, a tenyerét rakosgatná a lépegető talpak alá...Ajtót nyit, gondosan eligazít mindent a bezárás előtt, majd beül ő maga is.

Elindulnak.

Én pedig azon töprengek, meddig tartható fent egy ilyen őszinte rajongás.
A pénz iránt.