Dolgozik ma nálunk két szaki.A lábazatot szigetelik, két hihetetlen arc, apa és fia. A fiú megkért az előbb, csinálnék-e helyet, ahol meg tud reggelizni. Beinvitáltam az irodába. Megterít akkurátusan, szalvéta, kenyérke, kiskés, májkrém konzerv.

Kérdezi, hogy konzervnyitóm nincs-e véletlenül. Sajna az nincs. Erre nekilát mindenféle eszközzel kinyitni a páncélost. A lányok segítségére sietnének, de pillantásomat látva nem teszik...:)) Dezső harcol a páncélossal, de nem nagyon akar kinyílni. Küzd, viaskodik vele, hiszen éhes, és a lányok előtt sem akar leégni. Próbálja a csavarhúzót beleütni, de a páncél kemény. Neki esik a kiskéssel, de a nejlon penge inkább kapitulál, mint bont. Dezső éhes és ideges, szemei tíz centit jönnek előre mint a reklám macskának, a lányok nyüsszögnek már a visszatartott röhögéstől...

Ekkor Dezső kitalálja a tutit, és nekilát kombinált fogóval körbe lebontani azt a rohadt páncélt...:) Simán faarccal bámulom, ahogy végül győz az erőszak,és a páncél lehull a májkrémről. Dezső kipirulva, győztes pillantással tekint föl. Kb Nagy Sándor nézhetett így, miután meghódította a fél világot, meg BrúszVilisz a Legeslegdrágább életed végén a véres atlétában. Ekkor a páncélosért nyúlok....

Megforditom...és láthatóvá teszem a másik oldalán a nyitó fület :)

A lányokból kiszakad valami iszonyat visító röhögés. Dezső néz...és elsőre nem érti.....Aztán lassan felfogja....Elvörösödik,és a kukába vágja a páncélost röfögve a röhögéstől...:)))

Rendeltem nekik ebédet...