Olvasom az autózz! blogot, rendszeresen. Többnyire jókat röhögök a beirogató vasárnapi autósok vélt sérelmein, de van, amikor felhúzom magam egy-egy idiótán. Mint ma is.

Talán ezt a mentalitást rühellem a legjobban az összes közül. Mikor valaki önjelölt tanítót, mestert, gurut játszik az utakon. Ettől se balesetveszélyesebb, se konfliktus okozóbb dolog nincs!
A mai felgyorsult világban nem tanítónak, hanem balfasznak hívják az összes zebrát lassítással megközelítő szerencsétlent. Persze, inkább célszerű feltartani a sort, esetleg ráfutásos balesetet szenvedni a gyalogosok áthaladásának elősegítésének érdekében. Aztán büszkén tetszelegni a népnevelő szerepében, mert ennyit megér.

Kíváncsi lennék, ilyen alapon mit szólnál ahhoz, ha az autópályán éppen a sort büntetve a belső sávban 125-el, valaki a seggedbe állna, és rád kényszerítve az akaratát tolna maga előtt mondjuk 200 fölé? Akkor föl lennél háborodva? Miért? Hiszen hozzád hasonlóan csak az akaratát érvényesíti a tiéddel ellentétben.

Mellesleg elgondolkodtál azon, hogy mekkora szánalmas barom vagy kedves barátom?
Ugyanis a posztodból egy dolog derül ki a napnál világosabban:

Nem a szabályok tisztelete vezérel, nem is a büntetéstől való félelem. Hanem az, hogy kibasszál embertársaiddal. Ez a mentalitás hozta létre és fogta össze a szép emlékű Munkásőrséget, és az Önkéntes rendőröket. Az ilyen hülye miért nem jár gyalog, vagy megy el rendőrnek?

Esetleg gyalogos rendőrnek...?