Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk a társadalommal, annak minden rétegével, azokkal is, akiket többnyire nem érdekel, hogy "anevedetisfelveszemúgyszeretlekwazzeg" mélységű szerelmünk és házasságunk véget ért.

Én, Dájcs (pillanatnyilag még) Für Tamás kijelentem, hogy a válásunk oka nem apósom név visszakövetelő akciója vezetett idáig, nem sértődtem meg azon sem, hogy kokárdás liberálisnak nevezett. Nem volt bántó, hogy felkínált nevem használatával nem élt. Igaz, neki már csak a Tamás maradt, hiszen a Dájcsot feleségemnek adtam. Fűr Lajos Tamás pedig mégis jobban hangzott volna, de már mindegy. Már vége mindennek, bár feleségem véleményét még igyekszem költői képekkel aposztrofálni a bulvársajtó hasábjain. Remélem nem hiába, mert szeretném visszakapni tőle a Dájcs nevet. Így lenne méltányos.

Kijelentem továbbá, hogy nem tudok leszokni káros szokásaimról sem. Továbbra is munkahelyemen csajozok, de ennek nyílván semmi köze a válásomhoz. Tünde egyszerűen csak ott dolgozott ahol én, és a történelem ismétli önmagát. Igen, harmadszor is. Na és? Van ilyen nem? Pártunk programja egyébként is kötelez! 2 gyerek, 3 szoba, 4 kerék, 5 feleség. Vagy valami hasonlóról volt szó, de most őszinteségemben bevallom, éppen a tisztítószer raktárban leltároztam egy kolleginával, mikor erről volt szó az örsigyűlésen frakcióülésen.

Megragadnám az alkalmat és itt kérnék elnézést drága apósomtól azon kijelentéseimért, hogy a nagy honvédő háború már végetért, a KISZ és az Ifjú Gárda feloszlott, Kádár és Brezsnyev elvtársak pedig halottak. Felelőtlen és tiszteletlen voltam, de mentségemre szolgáljon, hogy a kokárda tűje rohadtul szúrta a mellem!

Maradok tisztelettel: Dájcs (minnyá' visszaadom,na! ) Für Tamás.