Avagy Szexésnyújork forever!

Netszerte szembe jön a reklám, a közvetített életérzés: szinglinek lenni jó! Légy rá büszke, hogy nem kellesz tartósan senkinek, de ne szégyeld magad, ha dugni akarsz. Na, legalább a dolog második részével azonosulni tudunk mi férfiak is. Néhány évtizede még ezt a "kasztot" vénlánynak hívták szingli helyett,  és beleveszett az önsajnálatba. Ha nagyon szorított már az idő, meg a biológiai óra, akkor -esetleg- farok után nyúltak, szigorúan horgolt és/vagy csipke kesztyűbe bújtatott arisztokratikus kézzel. Aztán vagy meg tudták ragadni tartósan, vagy a csipkétől kidörzsölt farok is tovalibbent, és maradtak az önsajnálat mocsarában többnyire életük végéig.

Aztán jöttek a lányok, és felforgatták alapjaiban a világot. Tudatosították, hogy semmi sem lehet elég ciki. Érvényesülhetsz akkor is, ha a lófejed okán Kincsem lesz a magyarhangod, ha péniszirígységtől vezérelve broki csokor volt a jeled az oviban, ha ingatag vagy legyél-e leszbikus, ha nem tudsz szabadulni a hülyeségedből fakadó megfelelési kényszeredtől.

Ha vevő vagy erre, akkor vedd meg a jegyet, és szenvedd élvezd végig a két és fél órát a csajokkal! Ugyan nem tudod közben felhívni a barátnődet félóránként megbeszélni a látottakat, de találd föl magad. Hiszen magadba szívtad már a laza magabiztosságot, a nem a harisnya tartja össze a nőt fílinget, így  állítsd némára a telefont, és smsezzétek a látottakat.

Aztán vonjátok le boldogan az egyetlen levonható tanulságot:

Cukorka az élet, csak tudni kell szopogatni!