Nincsen idő! Drága Feleim,
hatalomvágytól reszketnek kezeim!
Ígérek bármit mit hallani akartok,
hiszen Orbán vagyok a vérbeli akarnok.

Felezzem meg már a parlamentet?
Az egész léhűtő magyar regimentet?
Megteszem én, ezen ne múljon,
de vele a kormány feje is lehulljon!

Adjatok hatalmat, ide nekem máris,
nincsen idő, kivert még a láz is!
Kedves cocilisták, hogy bírjátok nézni?
Menjetek önként, légyszi, légyszi, LÉGYSZI!!!

Program? Jah, az nincsen,
megosztozunk majd együtt a kincsen!
A polgárnak nem jut, de ez nem dráma,
hatalmat akarok, holnap délutánra!

Gáborom drága! Te kedves Fodor,
arcod vidám legyen, ne ilyen komor!
Láss esengést már a szememben,
hisz hatalmam kulcsa ott van a zsebedben!

Vedd elő Gabikám, pattintsd a zárba,
kérjél bármit, semmi sem drága!
Jusson eszedbe a közös kis szoba,
a kollégium egykori oroszlán szaga!

Ne habozz, csináljad gyorsan,
mert a pórok lendülete torpan,
nem leszel már Nobel békedíjas,
Téged sem zavar a felsíró nyugdíjas!

Halljátok emberek! Jöjjön ide bárki!
Tegyen valamit, mert nem bírok már várni!
Itt vagyok! Állok! Rajtra is készen!
Bennetek van már utolsó reményem!

Kétezertíz rohadtul messze van,
addig kihullik gyérülő szép hajam,
lássátok be, ez így nem állapot,
nekem kell vezetnem már az államot!

Én, csak én lehetek a kárpáti sas,
a saját nagyságától szárnyaló pasas,
egymillió új munkahely korlátlan ura,
nekem ez természetes, csak nektek fura!

Még jó, hogy nem álmodtok nagyobbat nálam,
hiszen fejben már én vagyok maga az állam!
Miniszterelnök! Igen, szólíts már annak,
az országot hívjátok bátran OViLandnak!