Néha rémálmaim vannak. A hős Winnetou áll a hegynek tetején, alant a nép, és szóla hozzájuk:

-Oklagyí! Oklagyi! Znájem klogyí hogyí!

Igen. Pont olyan rémülettel néztem ezt a jelenetet gyerekkoromban a cseh kettőn Gojko Mitich cserzett arcával, mint most Fletó blogját. És nem értem. Mi van?

Feri mai/tegnapi posztjában van egy mondat:

"2003-at követően megfordult a trend, és a jövedelemkülönbségek Magyarországon csökkenni kezdtek. "

Felmerül bennem a kérdés, amúgy Tornoczki Anitásan: és akkor ezt most így hogy? Ok, van itten fasza kis szorzótábla, meg grafikon, de akkor sem értem. Ezt ti egymás között szorozgatjátok? Mert hiába szorzom fel 6,5-el a havi jövedelmem, az bizony még úgy is rohadt messze van Demján Sándor, és a frissen kiadott top 100 embereinek jövedelmétől...Pedig nem tartozom a legszegényebb réteghez, nem a minimálbért kellett szorozgatni.

Adja magát a kérdés: mire jó ez a szorzótáblásdi? Minek gondoljak bele, hogy Demján Sándor 40 milliárddal gyarapodott tavalyhoz képest, (egészségére) mikor nekem itt az üzemanyag árának újabb emelése, ami ismét nem a hasznomat fogja termelni havonta?

Persze szép dolog játszani a számokkal. Mert vegyük az átlag jövedelmet, ami 150.000.- , szorozzuk meg 6,5-el, és a kapott 975 ezer valóban a parlamenti naplopók fizetése nagyjából.

Tárááááám! És legyártódott az ideológia! Csökken a különbség! Ugyehogy?

A probléma annyi, hogy a havi 150 ezer nem átlag, hanem az egyszerű embernek nagyon tisztes, Staubinger Dezsőné szövőgyári nyugdíjasnak pedig álomszerű bevétel. Ezért azt javaslom kedves elvtársak, hogy tessék szépen vissza lejönni a földre. Elhiszem én, hogy a Kékes megfutása közben képződött agyi hypoxia miatt lehet ilyet írni, de úgy gondolom, tiszta fejjel a számokkal játszani egyszerűen szánalmas.