Két nagyszerű elv, dícséretes, ha egy párt ezeket tűzi zászlajára. Sőt, ha névadónak is eme eszméket választják, az az igazi királyság. Keresztény Demokrata Néppárt. Elvileg létezik, gyakorlatilag a fityisz egyik fiókszervezete már régen. De vannak települések, ahol önkormányzati választásokat lehet nyerni a hangzatos névvel. Fót polgármestere Mádly Zsolt keresztény, meg demokrata is. Igaz, ezeket az eszméket sajátos felfogásban interpretálja választóinak, kollégáinak. Mert szép dolog a demokrácia, főleg ha mi írhatjuk annak feltételeit.
Főhősünk, Mádly Zsolt előbb engedett a népi demokrácia fedőnév alatt lobbyzó útépítőknek, hiszen ez nem ellentétes a kereszténységgel. Hogyan is lehetne, mikor a bibliában is benne van, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen! Erős vár a mi istenünk -gondolta- majd elkendőzi ezt a jelentéktelen aprót ami a farzsebbe csusszant.
Nos, Isten vagy nem figyelt, vagy kevésbé kedveli nyájának eme magából kivetkezett bárányát, mindenesetre egy csillagszemű juhász képében leleplező hangfelvételt juttatott el Mádly páter ellenfeleinek. Azok a mocskoskomenisták meg nem átallottak összeeskünni' ellene, összeterelték a fóti nyáj tagjait egy határozat képes rendkívüli ülésre, ahol a jó páternek a szőnyeg szélén állva kellett volna beszámolni az esetről.
Höhőő! -horkant fel Isten kereszténységtől megrészegült fóti helytartója- nem addig'a! Őt bizony nem fogják itt Júdás szerepében látni! Első lépében megpróbálta bezáratni a városházát, szigorúan a demokrácia jegyében. Meggyes Tamás esztergomi páter felsírt örömében a hír hallatán. Végre, VÉGRE van bátorsága még valakinek a nyájból hozzá hasonlóan értelmezni a demokráciát!
De a latrok Fábry főkomenista vezetésével mégis keresztül hatoltak a vesztegzáron, asztalhoz ültek, és nekiláttak Mádly Júdás Páter kicsontozásának. Mit tehet ilyenkor egy keresztény, aki mellesleg demokrata is? Előveszi a bibliát, és keres egy idevágó passzust belőle. Hogyaszongya' ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Láthatóan ideges lett, mikor egy falat nem sok, annyi kenyeret nem talált. Felfokozott idegállapotában úgy értelmezte, kenyér helyett a baszd pofán mikrofonnal kitétel is megteszi, ezért nem habozott Fábry főkomenista orcájába helyezni az elsőt, ami a keze ügyébe került. Fábry almonster orrából elindult a vér, amit Mádly páter eképpen kommentált:
"a sértett teátrális módon szenvedést színlelt, nem látszott, hogy vér folyna az orrából"
Kereszténység, demokrácia, Fót, 2009.

Nem az enyémet, Sport Gézáét. Illetve az általa kiosztott Forma 1 versenyzők félévi értesítőjét. Mert a véleményem markánsan különbözik az övétől.

Kezdjük mindjárt Hamiltonnal:

Az angol sokat nem fejlődött tavalyhoz képest. Sőt, ha lehet még amatőrebb hibákat vét. A technikai tudása, gyorsasága nem megkérdőjelezhető, de mentálisan még gyerek. Ha nincs előtt senki, akkor minden sül, akkor nagyon rendben vagyunk. De ha valami gixer, baki történik pl az időmérőn, akkor elveszti a fejét. Ha a mezőny közepéből rajtol, akkor borítékolható, hogy dobogó sem lesz a dologból, simán beleszürkül a mezőny közepébe. Hiába a tehetség, a rutint csak az autóban töltött évek, a megtett kilométerek hozzák. Tőle mentális erősödést, némi higgadt küzdőszellemet várok elsősorban. A Kanadában elkövetett bakija miatt nálam a hármas a legtöbb amit kaphat. Mert az első...a legelső amit egy kezdő, boxutcát sosem látott amatőrbe is belevernek: nem megyünk ki amíg piros van. Ezen a szinten ilyen hiba nem megengedhető. Szerintem.

Felipe Massa:

Nálam eddig a No1. Igaz a szezon eleje nyögdécselősre sikerült szokásához híven, de azóta Silverstone-t leszámítva teljesen rendben van. Sőt. A brazil életében először felszabadultan versenyzik, nem érez terhet, árnyékot maga előtt, fölött. Zseniális előzései, technikai megoldásai lenyűgöztek, szerintem ő az, aki miatt idén F1-et nézni érdemes. Bevallom,nálam eddig második vonalas pilótának számított, aki a tökéletes hátvéd szerepére képes egy klasszis mögött, legyen az Schumacher vagy Kimi. De idén ez a véleményem megváltozott, Felipe tett róla, hogy így legyen. Harcos és időnként pimaszul szellemes stílusban nyomja, így nálam egyértelműen ötös az osztályzat.

Kimi Raikkönen:

Az aktuális világbajnok kicsit felemás produkciót nyújt. Vannak jó pillanatai, de totális betlit is láttunk Monacoban. Ráadásul jókora pechje is van mostanában, ha vért izzad azért, hogy helyen legyen, akkor a csapat szivatja a rossz taktikával, gumizással. Április óta nyújtott teljesítményében -szerintem- nagyrészt közrejátszanak ezek a tényezők. A Ferrari csapat nem képes azt a teljesítményt hozni mint amit a Todt-Brown érában, és ez meg is látszik. Nagyon. Kimi osztályzata nálam négyes.

Robert Kubica:

A meglepetés ember. Erre a szereplésre senki sem számított, ahogy a BMW ilyen mértékű szárnyalására sem. Robert nyert időmérőt, aztán futamot a keleti blokknak, méltán lehet példaképe a hozzánk hasonló államok feltörekvő versenyzőinek. De. Amikor az eufóriától üvültve szurkoltunk neki első futamgyőzelme felé haladva, történt valami. Valami, amire nem számítottam. Valami, ami lehúzta őt a szememben. 20 kört töltött Sutil mögé ragadva. A támadás, az előzés szándéka nélkül. Elmaradt a harc, a csata, a verseny. Ami a sava borsát adná a küzdelemnek. És bizony helyébe lépett a mázli. Mert a szerencsén múlott Robert futamgyőzelme. Sutil kiállt előle tankolni, és a keletkezett légüres térben tudott még annyi jó kört menni, ami a végén elég volt. De ha Sutil 3-4 körrel tovább marad kint, akkor annyi...Szóval úgy érzem, a harcos, küzdő mentalitás még hiányzik. Pláne, mikor a csapat is arra biztatja rádión, előzze meg Sutilt. Akkor legalább a szándékot mutatni kellett volna. Így nálam négyes a max, ami adható.

Nick Heidfeld:

A helyzet egyértelmű. Kubica túlnőtt rajta, de a szorgalom és az akarás látszik. Nick mindent megtesz ami telik tőle, és ami kihozható a kocsiból. Szorgos iparos módjára gyűjtögeti a pontokat, a dobogós helyeket. Ennyi. Ezt várhatjuk tőle, ennek maradéktalanul eleget is tesz. De világbajnok nem lesz belőle soha. Legalábbis szerintem. Jó iparosnak négyes az osztályzata.

Heikki Kovalainen:

Egyértelműen többet vártam tőle. Jó kocsi, jó csapat, jó pilótával, ennek működnie kellene. De nem működik. Legalábbis nem hatékonyan. Pár villantáson kívül másra még nem futotta idén. Pedig akik látták győzni annó a bajnokok tornáján Scumacher és Loeb, meg a világ többi kiemelkedő versenyzője ellenében, azoknak ez a produktum kevés. Mondogatják, nem könnyű Hamiltonnal egy csapatban lenni, és megfelelni. Ez nem lehet mentség az egyetlen dobogós helyzésre. Számomra ő a szezon eddigi legnagyobb csalódása! A produkció max kettest érdemel.

Jarno Trulli:

Az egykori edzésmenő egészen jó teljesítményt nyújt a középszar Toyotával. A kipörgésgátló hiánya. illetve az ilyen autóval szerzett rutin a fiatalok elé helyezi, és ő él a lehetőséggel. Születtek eredmények, azóta pedig visszatért belé a lelkesedés. Szerintem a Force Indiáig csúszó Fisichella példája lebeg a szeme előtt, és egyenlőre nem szeretné követni a példáját. Ehhez eredmény kell...Jarno pedig szállítja megrendelésre. Ő is az iparos kategória, teljesített elvárásokkal, brillírozás nélkül. Egy négyesre jó a teljesítmény.

Mark Webber:

A fekete ló. Ő és a csapata, kocsija is. Bármikor képesek lehetnek villanni, és utána nagyot bukni is. Kiszámíthatatlan a teljesítmény, amire képesek. De talán kicsi izgalmat hoznak futamról futamra azzal, hogy éppen milyen napot fognak ki. Mintha találomra fűszereznél valamit, oszt' vagy jó lesz, vagy kurva szar :)) Nálam hármas a mutatvány.

Fernando Alonso:

Igazából én sosem bírtam. Nyiff nyaff stílusa, és időnként pofátlan mázlija miatt. Az évet tét nélkül szórakozza végig. A kocsi egy rakás fos, ezt tudja, és ezért időnként borzolja a kedélyeket mint  Barcelonában az időmérőn. Otthon prudukálni kellett a "népnek". Megtették, és ennyi. Idén nem számottevő tényező, és én kétségbe vonom a sokat emlegetett Ferrari szerződést is. Inkább hiszek (bízok??) Montezemolo kijelentésében, miszerint Alonso nem lesz a Ferrari pilótája addig, amíg ő áll a csapat élén. A szórakozása hármast érdemel.

Rubens Barrichello:

Az örök második. Rubens csak így marad meg az emberek emlékezetében. Ráadásul a Honda évek óta tartó mélyrepülése sem kedvez neki. Minden tiszteletem a megdöntött rekordért, kívánom, legyen még pár emlékezetes jó futama Ross Brown irányítása alatt!Silverstone-ben villantottak, várok még idén pár hasonlót. Rubens idei mutatványa, főleg az utolsó futamnak köszönhetően: négyes.

Vannak emberek, akik nem tudnak, de szerintem nem is akarnak megváltozni, és örök ellenségei maradnak önmaguknak.

Oláh Ibolya az élő példa erre. Lehetne sikeres, ünnepelt díva, ha képes lenne átlépni saját árnyékán, és megfelelni olyan alapvető viselkedési normáknak, mint szorgalom, alázat és fegyelem. Akkor talán nem kellene pár havonta az anyagi gondjaival telesírni a sajtót, aztán pedig megszeppenten visszakozni. Mert legutóbbi pityergésénél is kiderült, bizony ő volt a hunyó, mert a fizetés felnyalásához teljesíteni KELL a szerződésben foglaltakat.

Akkor is, ha promótálni nincs kedve a Ténsnaccságnak.

Most az eddig egyetlen, többé kevésbé normálisan működő produkcióból is kiugrott. Az Aida társulata kénytelen nélküle fellépni Klagenfurtban. Ibike úgy gondolta, számára kivitelezhetetlen a nyelvtanulás. Érdekes módon a társulat többi tagja zokszó nélkül bevállalta a német nyelvű szövegkönyv betanulását. Ez egyedül Ibinek okozott megugorhatatlan korlátot, ezért vette a kalapját. Illetve nem vette, és maradt itthon.

Úgy látszik Ibinek nem számít se pénz, se "hírnév". Fésűs Nelly szerint sem volt egyszerű feladat a szövegkönyv bevágása, de az előadásokat alkalmanként 5 ezer néző látja, és már ezért, meg a nem kis sikerért megérte. Nekik. Ibinek nem ért ennyit.

Már csak azt várom, mikor kezd el újra picsogni azért, mert a klagenfurti gázsit nem fizetik ki neki...brühühüüü...

Mit tehet szegény honpolgár, ha kapituláló verdája miatt valahogyan haza kellene jutnia a fészkes fővárosból vidéki otthonába?

Keres valami alternatív közlekedési lehetőséget. Kézenfekvő a MÁV, hiszen városa is rendelkezik szép nagy pályaudvarral, amit az utóbbi 20 évben csak messziről szemlélt. A mobilinternet korában első lépés a MÁV honlapja, ahol értesül a járatok indulásáról, érkezéséről, a menetidőről, meg minden egyébről. Egyedül arról nem, hogy hétfő lévén Gaskó vezér, minden vasutasok védőszentje ismét naplopásra buzdította fiait. Azok pedig meghallották a vezér paripapéló sípjának hangját, és messzire elkerülték a munkát ismét. Nem is értem. Mi bajuk van ezeknek megint? Emlékszik még valaki, mi a bánatért bojkottálják a munkát? Nem jutott elég dinnye föld? Bár akkor meg a madarasteszkó parkolóban járnának esőtáncot, megátkozva a mindösszes felvásárlót.

No, állampolgár nem lankad, bár átkozódik, és paripapikulát kíván minden krampácsolónak seggbe, szájba, aztán betölti a Volánbusz menetrendjét, és szembesül a vérvalóval: Magyarország két legnagyobb (harmadik legnagyobb ?) városa között nincs közvetlen, menetrend szerinti járat. Egerbe, Mezőkövesdre, Ózdra jár busz, Miskolcra meg nem. Az önmagával tartott rögtönzött stábértekezleten úgy dönt, akkor a délutáni mezőkövesdig közlekedő busszal megy, aztán majd érte jön valami rokon, barát ha kell. Aztán a jegypénztár előtti sorban fülelve értesül, hogy rendkívüli járatok is vannak a sztrájkra tekintettel, amire jegyet kapni csak a járművön lehet, de éppen egy ilyen indul 2 perc múlva Miskolcra is. Futtában a hármas állás felé hálát ad a szerencse istenének Mázlinak, és helyét elfoglalva megszövi tervét a kétórás úton:

Céget alapít!

Bizonyám! A falusi turizmus mintájára a sztrájk turizmusból fog megélni. Mert ma Magyarországon minden napra jut valami tiltakozó, sztrájkoló szervezet, amit lehet mutogatni az érdeklődő külföldi, és a hazajutni nem képes belföldi turistáknak. Lesznek körutak a sztrájkot gördítő keleti megyékben, szervezett program keretében megtekintjük a Zengőért tüntető sötétzöldeket délen, gyümölcskosárral kedveskedünk utasainknak a Parlament előtt, a soroksári ósönben dinnyét ebédelünk ingyen, majd utasaink kitöltik a ki hazudik nagyobbat a médiában? totót. A helyesen tippelő  szerencséseket a VDSZSZ szállítja házig BZ motorvonattal, a veszteseknek pedig meg kell keresniük az Észak-pesti elkerülő ki nem jelölt nyomvonalát a hazajutás előtt.

A melegre, szaunára vágyók kivárhatják a BKV sztrájk végét egy napon hagyott, lezárt ajtajú Combinoban, a 26-os buszon aromakabint alakítunk ki, az aktív pihenést igénylők pedig poroltóval olthatnak öngyulladásra is képes Ikarusokat. Az irodalomra fogékonyaknak Kiricsi Karola és Sigulinszki Tibor tart felolvasó napot cégeik legjobb sajtóközleményeiből.

Ennél a pontnál felriadtam. Talán mégsem kéne ennyire lesokkolni a fizetőképes utazni vágyókat. Inkább szervezzünk ellensztrájkot, és bojkottáljuk a vasutat, BKV-t. Az alternatív közlekedésben való rutin úgyis kialakul lassan, aztán nézzük meg, hogyan csábítják vissza az utasokat az önös érdekeiket mindennél előrébb helyező szakszervezetek...Kíváncsi lennék meddig rúgnák föl Gaskót az emberei, mikor visszüt a kéz ami enni ad. Nem, nem a MÁV, hanem az utas, aki inkább köszi srácok, nem kell vonat alapon bármi mással közlekedik. Mert unja a szopatást, és egyébként is rutinja van már...

Mióta megszületett a bírósági ítélet a szabad tojásdobálás ügyben, több tucat cikket, posztot olvastam róla.
Mindenki kifejtette a véleményét pro és kontra, rágtuk, csócsáltuk minden oldalról.
Mára a Blikknek is sikerült csatlakozni a témát rágók köréhez.
Azt kell mondjam, hosszú idő óta először olvastam náluk értelmes írást.

Ez a cikk jó!...és elgondolkodtató.

Kolláth György alkotmányjogász felteszi a lényegi kérdést, ami eddig egyik cikkírónak sem jutott eszébe: mi van, ha szarral dobálnak? Az sem okoz személyi sérülést a tojáshoz hasonlóan. Vagy esetleg húggyal teli lufival? Egy ilyen találat sértene minket emberi méltóságunkban? A mellünkön szétcsattant, lefelé csordogáló (esetleges) záptojás nem sérti ugyanezt?

Meddig enged a jogrend elmenni a szabad vélemény nyilvánításában? Mi van, ha extrém esetben egyet nem értésemnek egy kocsi szalmával kevert tehéntrágya szétdobálásával adok hangot?
Egyébként is kissé következetlen a bíróság még a tojásos esetek megítélésében is. Eddig is egymásnak homlokegyenest ellentmondó ítéletek születtek. A Demszkyt dobálókat nem büntették, Ballmartot dobálót sem, de azt, aki egy tárgyaláson próbálta a vádlottat megdobni, az persze igen.

Közben Lévai Katalin rálicitált Fletóra, és kezdeményezte egyenesen az Európai Chartát.
Tündérbogaram!
Minek?
Beszarni egyedül is be tudunk, nem kell ehhez uniós támogatás....Megy az nekünk szépen ügyesen önerőből is. Aztán a zokniba csúszott végtermékkel legfeljebb szabadon véleményt nyilvánítunk.

Tojással tömeget dobálni normális dolog. Legalábbis Magyarországon. Megszületett az ítélet a tojásdobálók ügyében. Hiába kért elzárást  az ügy előadója, a bíróság megszüntette az eljárást. Fellebbezésnek helye nincs, függöny.

Vagyis ezt itt lehet. Mert ez normális formája a vélemény kinyilvánításának. Lesarkítva: ha nem vagyok szimpatikus valakinek, akkor az utcán nyugodtan dobjon fejen egy tojással, nekem/neked pedig tűrni kell az ő véleményét. Pofánverni isten őrizz, hiszen akkor önbíráskodsz,testet sértesz, esetleg szabad vélemény nyilvánításában gátolod. Reagálási lehetőséged annyi, hogy beugrassz a legközelebbi boltba/zöldségeshez tojásért, és viszonzod a tüzet.

Szerintem a mai napot nemzeti ünneppé minősítik a tojással foglalkozó őstermelők. Előttünk pedig derengjen fel egy szép új, tojásokkal teli világ képe, ahol a véleményünket hajigásással nyomatékosítjuk minden adódó alkalommal. Azért arra kíváncsi lennék, miként tolerálta volna a T. Bíróság, ha az ítélet hallatán valaki megtisztelte volna őket némi tojással, kifejezve ezzel nemtetszését, élve alkotmányos jogával...

Tessék mondani! A Molotov koktél is a vélemény nyilvánításának eszköze?

Hajdú Péter megnősül. Bár ennek módja inkább emlékeztet engem egy adás-vétel megkötésére, de ők esküvőnek hívják. Mindenesetre hamarosan papírja lesz arról, hogy hivatalos vagyonkezelője lett élete egyetlen értékének, Sarka Katának.  Katika jó bőr, ráadásul nyúzható, hiszen a Miniszupernek minden hónapban sikerül legalább egy bőrt lerántani róla, és cafatait megfelelő áron értékesíteni a bulvármédiának. De most valami nagyot kell dobni, érzi ezt Péterünk, hiszen a szakít-összejön cirkuszok már uncsik, a hurrá nyaralunk petárda elpukkant, a képeken hisztizés is lejátszott, így valami kell, ami a felszinen tartja a párocskát. Legyen esküvő, minél előbb, annál jobb! A bizniszmen megmozgatott minden követ, és sikerült időpontot találni augusztusban, helyszinül pedig a Bazilikát választotta. Nem csoda, ott sokan elférnek. A frigy és a církusz nyilvános, odavárják Jánost meg a várost. Arra vagyok kíváncsi, hogy sikerül-e megfelelő módon értékesíteni az eseményt, vagy szegények majd rászorulnak a "jegyek igényelhetőek" opcióra is? Meg igazából arra is, hogy Katika meddig bírja, hogy árulják hónapról hónapra mint a vásári majmot? Bár ahogy elnézem, éppen megfelel neki ez a szerep pillanatnyilag, hiszen Miniszuper botkormányába kapaszkodva sikerült ismertebbnek lenni, mint önerőből...

Mi járhatott a Empower Alapítvány embereinek fejében, mikor kurvák számára állítottak össze lexikont?

A lányok nem élhetnek lexikális tudás nélkül? Mert művelődni kell, az jó és szükséges. Olyan alapfogalmakat feszegetnek, mint politikus, adó, óvszer és társai. A történelem résznél kicsit elakadtam:

"A szexmunkának hosszú története van Thaiföldön és az 1600-as évekig, az ún. Ajutthaya-korszakig vezethető vissza. Thai méltóságok, valamint francia, angol spanyol, holland, indiai és kínai férfiak írták le a velünk szerzett tapasztalataikat. Akkoriban felfedezőknek, kereskedőknek, utazóknak vagy diplomatáknak hívták magukat, nem pedig vendégnek vagy szexturistának. 400 évvel ezelőtt egy hordó rizs árát fizették a szolgáltatásunkért. Manapság is nagyjából ugyanennyit kapunk."
Elég sajátos megközelítése ez a történelemnek...De ők biztos jobban tudják, milyen lexikális tudás szükségeltetik az örömlányoknak. Mindenesetre elképzeltem, ahogy a pest és Fót közötti úton, a szemétégetőnél naphosszat ácsorgó lányok lexikonnal a hónuk alatt strázsálnak, majd két vendég között felolvasó délutánt rendeznek egymásnak. Majd lexikális tudástól átitatva irodalomra vágynak, Balzacot, Zola-t olvasnak, és néhány hónap múlva Villon mester szavaival köszöntik a fékező kuncsaftokat:

"

Persze: pukkadnak a párizsi polgárok,
mióta hírlik, hogy egy lánnyal járok,
ki az utcáról tartja el magát.
De a kis dögöt nagyon szeretem,
ingét megvarrom, ágyát megvetem
és megkefélem este a haját;
bort hozok a kocsmából, a kútról vizet,
s ha egy vendég jön, aki jól fizet:
a hátsó ajtón diszkréten távozom,
hogy a gavallérok és a tiszt urak,
mint a mennyben, úgy érezzék maguk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

Persze, gyakran beköszönt a nyomor.
Ilyenkor Margót látni sem tudom,
gyűlölöm, mint a kést, a vérem forr,
belérúgok és a haját húzom,
Józsefre s Máriára esküszöm,
hogy holnap reggelig agyonütöm,
ha nem lesz pénz - zálogházba teszem
ruháit és ha nincsen, mit egyem:
káromkodom, míg a gyomrom korog,
ő meg a szoba sarkában kuporog,
s ilyenkor napestig pofozkodunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

Aztán egyszerre pénz áll a konyhára,
mert hirtelen nagy lett a forgalom,
vagy én találkoztam a Bac utcában,
avagy a Montmartre-i domboldalon
egy bitanggal, ki meglógott a cehhel...
S kövér Margóm akkor megint a régi,
combomra csap és arcunk felderül,
lefekszünk, s én egy dalt trillázok néki,
ahogy ez a legjobb férfinak
száz évben is csak egyszer sikerül.
És aztán másnap estig horkolunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

AJÁNLÁS:

Kik ezeket a sorokat olvassátok,
gavallérok, urak és kapitányok,
jegyezzétek meg: ha egy lányt kívántok,
ki az ágyban mindenre kapható,
szolgálatotokra készen, itt vagyunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk."

Napok óta csak kapkodom a fejem, és alkotok véleményt a témával foglalkozó cikkek kommentjeiben. Aztán pedig csak nézek ki a fejemből, és nem értem.

Ezek az emberek tényleg ennyire nem vágják amiről a csendes többség beszél? Pedig nem mi mocskolódunk, nem mi dobálunk molotov koktélt, nem szervezünk ellen-ellen-ellen tüntetést, mindössze hangot adunk véleményünknek az általuk generált helyzetben.

Melegnek, cigánynak lenni nem jog és kiváltság. Ezt tetszik vagy sem, fel kell fogni, meg kell érteni az érintetteknek is. Attól leszek pl homofób, mert nem akarok másságukat kevésbé ízléses formában hangoztató, ünneplő tömeget látni? Van megoldás, nem megyek oda, nem nézem. De lehet(ne) megoldás az is, hogy a melegközösséggel végignézetném a heterók felvonulását, ahol lelkesen kiabálhatnánk, hogy heterók vagyunk-heterók vagyunk nézzétek-nézzétek, fogadjátok el! Persze ettől rögtön homofóbbá válnánk, pedig csak szexuális beállítottságunkat igyekszünk a világ, és a melegek tudtára adni. A társadalom biztosít jogokat ma már a melegek számára is. Miért nem elég ez? Miért van égető szükség arra, hogy az arcunkba tolják magukat? Miért csak nekünk kell elfogadni azt, ők is léteznek, nekik pedig nem kell tekintettel lenni ránk?

A GayBears blog felteszi a kérdést: miért romlott a melegek megítélése az elmúlt húsz évben.

A válasz nagyon egyszerű. Akkoriban még nem volt divat melegségüket, másságukat hangoztatni, így általában kevesebb szó esett róluk. Az átlag kamasz mint én, hol találkozott abban az időben egyáltalán a jelenséggel? Az uszodában, a gőzben és a szaunában. Ahol a kukkoló, ajánlatokat tevő "urak" olyan szerves részei voltak a berendezésnek mint a napozóágy, vagy a szauna kályha. Igen. Fárasztó és gusztustalan volt a pöcsömet vizslató urak unhatatlan közeledése, a szép szót meghallani nem akarása. Így szépen kialakult az ellenérzés, a nem tetszés.

De ettől függetlenül azt gondolom, a szexuális beállítottság mindenki magánügye. Ami nem az utcára, felvonulásra való. Ha ettől vagyok homofób, akkor legyek az. Vállalom.

A cigányság pedig...Na ezt sem értem. Miért kell a melegeknek a cigányokat is belerángatni a saját dolgukba? Mikor a megítélésük merőben más. Kisebbségi kérdés? Igen, és mégsem. Ahogy elnézem, és ahogy magamból kiindulok, a többségnek csak a felvonulással van baja, nem a melegekkel magukkal. Ami nem mondható a cigányok esetében.

Mert a cigány kérdés régen túlhaladt már ezen a ponton, és téma újra, napról napra. Amiről úgy gondolom, ismét nem mi, a többség tehetünk. Nem kényszerítettünk senkit uborkalopásra, 11 évesen szülésre, Galgán családi és házvitába. Megteszik ezt ők maguk, és ha beszélünk róla, véleményt alkotunk, akkor kirekesztők és rasszisták vagyunk. Persze, tudom én, hogy némán mosolyogva kéne tűrni, nem szólni semmiért, hanem többet dolgozni a több fizetendő adó reményében, mert akkor még több jutna nekik, akik otthonról röhögnek rajtunk. Dolgozni a kertben, megtermelni a zöldséget, aztán leszedni, és a kerítésre kiporciózni szépen egyformán, hogy ez a Kolompár családé, ez az Orsóséké...Arra is vigyázni, hogy minden szatyorba egyformán jusson, mert jön az ombudsman Kolompár Orbán kezét fogva, és kirekesztőnek bélyegez minket. Azt pedig még véletlenül sem szeretnénk.

Így 35 évesen igazán arra vagyok kíváncsi, hogy vajon megérem-e ebben az életben azt, értünk, a dolgozó, adófizető, heteroszexuális többségért kiáll egy ombudsman, egy jogvédő szervezet? Mert pillanatnyilag úgy tűnik, nekünk csak kötelességeink vannak, jogok pedig csak a kisebbségeket illetik.

Budaházy jó magyar huszár legutóbbi kalandját olvasva jutott eszembe ez a versike:

Neeeem...nem a manuális onanizáltató szolgáltatásról lesz szó.

Hanem az angol egészségügy legújabb vívmányáról, a együttérzési mutatóról. Mi ez? Egyszerű. Alan Johnson egészségügyi miniszter úgy véli, egy mosoly, egy simogatás, egy jó szó is éppen úgy gyógyíthat, mint akár egy jól sikerült kezelés vagy műtét. Ezért a parlament elé terjesztette ötletét, és mérhetővé teszik az egyes kórházak, osztályok személyzetének betegekhez való hozzáállását. Az eredményt közzé teszik az interneten, a beteg pedig választhat a számára legszimpatikusabban simogató osztályok közül kedvére. Náluk ez része annak a reformcsomagnak, amit egészségügyi szolgálatuk 60. évfordulójára hoznak létre. Jah, és minden szakszervezet lelkesen és egyhangúlag támogatja.

Valamiért azt érzem, egy egészen picit előrébb járnak nálunk, ebben is.

Elképzeltem itthon hogyan működne egy ilyen. Özv. Staubinger Dezsőné (Gizi néni)szövőgyári nyugdíjas megjelenik a belgyógyászati szakrendelésen, mert szorulása van. Margitka a számosztóban kedves mosoly kíséretében letépi az 1153. sorszámot, kezébe adja, megnyugtatóra mélyített búgó hangon elsusogja:

-Alig ezren várnak Maga előtt kedveském. Ülőhely már nincs, de tessék nyugodtan a fogasba kapaszkodva várakozni. Úgy könnyebb.

Majd végigsimít a cserzett arcon, és a fogas irányába állítja segítőkészen. A lassan telő délelőttben Gizi néni csendben várakozik, figyeli az időnként felbukkanó asszisztencia kedves viselkedését, ahogy a beutalók, személyik összegyűjtése közben nem türelmetlenek, kedvesen és csendben beszélnek a betegekkel, minden megjelenés alkalmával megnyugtatóan végigsimogatják a várakozókat, hideg ásványvizet és szőlőcukrot osztanak, sőt, Gizi néni fogast markoló tenyerébe finom puha szivacsot csúsztatnak, mert még feltöri a csúnya vas. Köszöni szépen, tényleg jobb így, szinte megkönnyebbül, úgy érzi talán már egy puki is menne, de még nem próbálkozik. Alig fordul bele az idő a délutánba, mikor kettő óra magasságában végre Gizi nénit szólítják. A rendelőben Dr. Vermox meleg kézfogással és cuppanós puszikával fogadja, kedvesen érdeklődve hogylétéről. Beutalója tanulmányozása közben elnézést kér a csöppnyi várakozásért, elismerő szavakkal méltatja erre az alkalomra választott otthonkáját, dicséri feszes kontyba csavart frizuráját, minek elkészítését még nagymamától tanulta valamikor 1917-ben. Gizi néni pillanatról pillanatra érzi jobban magát a kedves szavaktól, a törődéstől, az odafigyeléstől. Biztonságban van, az empátia úgy veszi körül mint nagymama meleg gyapjútakarója lánykorában. Érzi közel már a gyógyulás pillanata. De még milyen közel! 

Összeszorított lábait próbálja letenni a vizsgálóasztalról, szeretne elindulni, de a megkönnyebbülés nem várhat. Szervezete hang és szagorgia kíséretében szabadul meg a gyomrot markoló szorítástól. Ijedténél csak felszabadultsága nagyobb, mert Dr. Vermox nem hagyta cserben, sőt, ágya mellett állva megnyugtató mosolyával fogja a kezét.

Néhány perc, és gyógyulttá nyilvánítják. Amíg Dr. Vermox a papírok kitöltésével foglalatoskodik, Gizi néni egy lopott pillanatban a fertőtlenítőben ázó kolonoszkópra ölti nyelvét amúgy kislányosan, majd elégedetten elbiceg a villamos megálló felé. Amíg odaér, eszébe jutnak József Attila elferdített szavai:

"Beszarni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes."

Kesznyétenen a világ szeme.

Majdnem sikerült! Egy kicsi híján új Hegylakó dinasztia született.
De a csoda nem jött össze, és az áram győzött. Eredmény egy halott, egy súlyos, és egy könyebb sérült.

Azt odáig értem, hogy a bácsi eljutott életében arra a pontra,  nincs aki megvédje élete munkáját, vagyonkáját a fosztogatóktól, és valamit tenni akart. Más kérdés, hogy nem értek egyet a tettével.
De értem, megértem. A rendőrökre, a bíróságra nem számíthat. Gondolom sokszor jártak nála a kéretlen aratók, letarolva mindent, amit az öreg termelt, és nem volt senki, aki megvédte volna a tolvajoktól. Tenni akart valamit vagyonkája, munkája védelmében.
Az okos "szakértő" nyilatkozta a tvben, hogy kamerázni kellett volna, meg körbe riasztózni a kertet.
Miből kedves idióta barátom? Egy nyugdíjból? Fel kell világosítsalak, egy átlag nyugdíjból nem telik alaphangon félmillás riasztóra meg ipari kamerára!

Amit nem értek, az a kisebbség. Mit gondoltak, őket már az áram se rázza? Mert tudták, áram van a kerítésben. Elismerték, bevallották, tudtak az öreg védelmi rendszeréről, ennek ellenére akartak mégis bejutni a kertbe. Mi volt ennyire sürgős? Kellett a friss uborka a segélyen vett rántott hús mellé? Vagy tényleg elhitték, hogy ők Duncan Mcleod kesznyéteni helytartói, akiknek egyrészt mindent lehet, másrészt pedig halhatatlanok? Aztán persze nem ők az idióták, hanem a vagyonkáját védeni kívánó öreg, meg az áram, talán még az állam is, mert nem tartja őket luxus körülmények között, nincs napi friss uborka, meg dögöljön meg az összes genetikus is, mert nem fejlesztettek számukra áramütés mentes bőrt minimum! Mert az is járna alanyi jogon a segély mellé....

Visszaolvasva elég rasszistára sikerült ez az írás. De nem érdekel.
Vöröset látok attól, ha időseket, gyerekeket lop meg, vagy bánt valaki tudatosan.
Ráadásul nagyban hozzájárult hangulatomhoz az Országos Cigány Önkormányzat szóvivőjének mai nyilatkozata, miszerint:

"Az OCÖ álláspontja szerint nem szabad sem a segéllyel, sem a munkával büntetni az embereket......"

Ez itt az alapvető probléma gyerekek. Még a cigány önkormányzat szerint is a munka nem más, mint büntetés. Azt csak nekünk szabad, ahogy szabad megtermelni az uborkát is abban kesznyéteni kertben...

Legsikeresebb olimpiai sportágunk a kajak-kenu.
Elvitathatatlan érdemeket, számtalan érmet, dicsőséget szereztek nekünk.
Ezért szemléltem megrökönyödéssel az utóbbi hónapok történéseit.

Adott egy szakmailag klasszis edző, adottak az éremhalmozó tanítványok, adott a hely és az idő. Egyedül a légkör nem adott. 20 év aktív sportolói és sportvezető múlttal a hátam mögött tudom, mekkora ellentéteknek kell a háttérben feszülni ahhoz, hogy sokszoros bajnok versenyzők elhagyjanak egy sikeredzőt. Aki "felnevelte" sikeressé tette őket.
Fábiánné Rozsnyói Katalint mégis elhagyták lányai. Mind egy szálig.

Kati néni mégsem magában keresi a hibát, hanem összeesküvés elméletet gyárt. Mert ő előre tudta mi fog történni, (mint egy látó asszony), így az olimpiai ruhapróbára sem ment el. Hiszek neki. Látható volt, hogy baj lesz. Mikor Janics megelégelte a dolgot, lelépett. Aztán Kati néni hiába gyakorolt kegyet, és fogadta volna vissza inkább Janicsot, mint elveszítse Kovács Katit, Natasának esze ágában sem volt visszamenni az egyesületbe. Így Kati nénit elöntötte a dac, és a sértett hiúság. Megtiltotta Kovácsnak, hogy egy hajóba üljön Janiccsal, hiába voltak a legütőképesebb páros. Kati viszont érthetően olimpiai bajnok akar lenni, és ennek elérésében Natasa lehet leginkább társa. Ezért vette a lapátját ő is...Nem nehéz elképzelni a kialakult hangulatot, amiben a megmaradt versenyzőknek léteznie kellett volna úgy, hogy eredményes legyen a felkészülés. Na ezt nem vállalta be se Szabó Gabriella, se Kozák Danuta, mert olimpiai utazók, és érem esélyesek akartak lenni Pekingben Kovács és Janics mellett a négyes hajóban.
Erre készültek, ez egy sportoló álma, amit nem áldoz fel egy edző sértettsége, hiúsága oltárán.

Itt pedig adja magát a kérdés: meddig mehet el egy edző önös érdekei érvényesítésében?

Mert értem én, hogy sérül a tekintély, ha a tiltás ellenére a lányok mégis összeülnek. De.
Nem a legütőképesebb párosnak, négyesnek KELL az országot képviselnie egy világversenyen?
Mert szerintem ez egy olimpiai felkészülés elsődleges célja. Kár, hogy Fábiánné másképpen látja ezt. A lányok a szegedi válogatón is bizonyítottak, Schmidt Pál MOB elnök (kinek legalább annyi színű köpenye van mint az olimpiai karikáknak...) pedig felajánlotta Kati néninek a pekingi utazást grátisz. Ha már edzőként nem lehet ott, akkor utazzon a küldöttséggel.

Szerintem pedig nem EZ, vagyis Fábiánné pekingi ottléte, vagy nemléte az elsődleges kérdés. Hanem az, hogy szegényebbek leszünk-e egy valódi sikeredzővel, mert belefullad sértettségébe és hiúságába? Vagy képes lesz felülemelkedni saját korlátain, és nevel nekünk egy újabb éremhalmozó generációt?

Én ez utóbbit remélem. Szívből, Kati néni!

Ilyen nincs és mégis van.

Perbe fogták a TV Macit, Mekk Eleket, Mazsolát, de még a Vizipókot is. Illetve az őket egykor gyártó és gyártató MTV-t és Pannónia filmet. A felperes Magyar Animációs Filmalkotók Egyesülete arra kíváncsi, hogy ki rendelkezik a kapcsolódó termékek forgalmazási (merchardising) jogaival.

Ez nem mese, hanem a valóság. Szegény bábok felneveltek több generációt esténként, most pedig egyszerű termékek lettek, "akiknek" forgalmazási jogaiért megy a harc. Az animációsok találtak egy 2005-ös adatvédelmi állásfoglalást, ami kimondja, hogy az MTV közfeladatot ellátó szervnek minősül. Mint ilyen csak ne pénzezzen a bábok képeivel díszített bögrékkel, kazettákkal, dvdkkel. Azt majd megteszi helyettük a derék szervezet, lefölözve a kereskedelmi hasznot.

Hogyne, világos. A köztv csak vetítsen közszolgálati alapon, a saját gyártású műsorai után képződött bevételt meg elteszi valami egyesülés. Egyáltalán milyen alapon formál igényt ezekre a jogokra egy szakmai szervezet? Nincs elég saját kútfőből készített eladható termék gyerekek? Lehet nem az új Vukhoz hasonló szart kéne gyártani, és akkor-talán- nem lennétek rászorulva erre a filléres, méltatlan pereskedésre.  Arról nem beszélve, hogy a mai gyerekek inkább kíváncsiak Scooby Doo-ra mint Mekk mester kalandjaira. Vizipókot, Mazsolát jóformán nem is ismerik, ezeket a dvd-ket mi szülők vesszük meg nekik merő nosztalgiából. Mert ezek a mi gyermekkorunk emblematikus figurái voltak, és nem a gyerekeinké.

Nekik újakat kellene gyártani, nézhető, kedvelhető figurákat kedves animátorok! Amit aztán majd megveszünk kiadvány formájában is, és képződik a zsebetekbe elég bevétel belőle. Addig viszont előbb dolgozni kéne kedves elvtársak, nem pedig tátott szájjal várni, hogy valaki nyálat köpjön bele, amit csak le kell nyelni!

Olvasom a Velveten, hogy Hefnek egészségügyi gondjai vannak, mert nehéz már a három lányt kielégíteni. Sajnálom is szegényt. Ez a sok macera egy nyugdíjasnak...borzalmas lehet.

Nem, nem három luxus cicával együtt lakni lehet borzalmas, hanem minden nap átélni mellettük a hajókötél effektust. Amikor csak húzni tudod, tolni már nem. 82 éves fejjel, és egy keresztül dugott élettel a háta mögött nem lehet könnyű feldolgozni. Ebbe elhiszem, hogy a habitusával belerokkan, csak kevésbé mutat jól a bulvár lapok hasábjain, mint a fáj a gerincem alja, mert csontvelőig dolgoztattak a lányok...

Tisztelt Bíróság!

Én, Marco Antonio Barrera be kívánok avatkozni! Hogyhogy mibe? Amibe mindenki más is. A Magyar Gárda perébe. Indokaink között legerősebb az "azértmert". Tulajdonképpen csak mi, a Maszületett Bárányok Zárdája Egyesület (vagy mozgalom? Ezen még gondolkodunk) hiányzunk az illusztris névshowrból. Pedig tagjaink közt megtalálhatóak zsidók és cigányok, a mindösszes kisebbség, Magyarország felnőtt lakosságának jelentős hányada, kortól, nemtől, szexuális irányultságtól függetlenül. Ők egyben lakói a valaha volt 64 vármegyének, nagyapáik voltak hadifoglyok, anyáik hadiárvák, ők maguk egykori kisdobosok, úttörők, KISZ és Ifjú Gárda tagok. Van közöttük egykori hithű kommunista, aki elhitte amit  Rákosi és Kádár elvtárs ígért, van 56-os ellenálló éppen úgy, mint rendszerváltó élharcos. Van szakmunkás és egyetemi direktor, kizsákmányolt minimálbéres kényszervállalkozó, megélhetési fekete munkás, kizsákmányoló kapitalista vállalkozó, kiskapukat kihasználó ügyeskedő újgazdag, BKV ellenőr és PR manager. Számunkra is megdöbbentő módon ők magukat egymás között magyaroknak nevezik. Nem Jobbiknak, Gárdának, Mazsihisznek, Országos Cigány Önkormányzatnak, Magyarországi Kisebbségek Pártjának, Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Érdekvédelmi Egyesületének, 64 (mindörökké ámen) vármegyének. Szerintük ők egyszerűen magyarok, akiknek tele van a töke huzakodással, a töketlenkedéssel, a bíróság előtt álló vetési varjúk sorfalával, a beavatkozni akarók mondvacsinált indokaival, a fontoskodással, és igen, Tisztelt Bíróság, az ügyészek és az Önök impotenciájával is. Elegük van a jelképek mögé bújó ideológiagyártókból éppen úgy, mint a kisebbségük és/vagy egykori sérelmükből anyagi, helyzeti előnyt kovácsoló szájtépőkből. Mert nem minden cigány segélyvadász, nem minden zsidó kapitalista kupec, ahogy nem minden jobboldali szavazó gárdista. Ők is csak egy élhető Magyarországot akarnak, Tisztelt Bíróság. Hozzánk, itt született, itt élő nem zsidó, cigány, meleg stb. lakosokhoz hasonlóan!

Ezért kérem Tisztelt Bíróság, avatkozzanak be, és tegyék ezt számunkra lehetővé!

Naneeeee.....

Nem elég még ezekből a szemfényvesztő HerriPoszter tanoncokból? Életemben műsorsorozat végét annyira nem vártam, mint a FuriGeller utádjául pályázó bűvészinasok szerencsétlenkedésének bevégeztét. Ok, kiválasztódtak, mehetnek haza.

De nem. Visszajárnak és kísértenek mint a szellemek. Múlt héten Deniblú rombolta töketlenségével a közízlést a Hal a tortánban, most pedig Christian Pantera próbál aprót kovácsolni szerteszórt magjaiból. Mert a kuruzsló varázsló is csak ember, az álló cerkát nem tudja mentálisan befolyásolni. Pláne, ha egy kiéhezett diáklány markolja a varázspálcát a budai hegyekben adás után. Pantera fiú nem az a romantikus alkat. Mentálisan nem érezte szükségét mondjuk vacsorázni vinni, vagy legalább lakásba, szobára cipelni a felhevült rajongót, nem, ő kiszórta magából a magot ott a kocsiban, fent a hegyen.

A leányzó meg most előjött, hogy ő biza megesett, és a magszóró (b)művész úr pedig nem hajlandó kontaktusba kerülni vele. Aztán elérkezünk  a lényeghez.

Mert a Blikkújságnak valamit mondani kell, hiszen a megjelenő "hír" bevételt jelent, ezért megszületett a válasz.

Pantera nem érzi, hogy apa lenne. Mert ő bizony mentálisan megérezné ezt! Mi vagy te barátom? Terhességi teszter? Na mondjuk eszed kb annyi van...Jah, meg egyébként is védekeztél...

Hellómi? Tényleg?

Aztán az aktus után az óvszerben megszámoltad? Minden magocska meg volt? Mert biztosra csak akkor mehetsz...Addig viszont egy mentális tévedés vagy háverem. Javaslom gyakoroljál. Hiszen nem te vagy a kiválasztott, rád fér. Üljetek a leányzóval egymásnak háttal, kezetekben papír-toll, és próbáld meg kiolvasni a gondolataiból mekkora számot írt oda gyerektatrás gyanánt. Minden hibád és rossz találatod után írhat egy merészebbet az előzőnél...

Ma mindenki a segélyezési rendszerről beszél. Olvashatjuk szájbarágva az indexen, taglalja a Fika blog, és a Vastagbőr  is. Az olvasottak alapján tennék egy felajánlást:

Amennyiben kedves politikusaink (élükön a roma jogok élharcosaival) szembesülni kívánnak a valósággal, szívesen körbevezetem őket a megyében. Mert Lyukóvölgy eu szintű játszótér csupán Ózd Hétes városrészéhez, Krasznokvajdához, Meszeshez, Rakacaszendhez képest. Meglátogatjuk a 11 éves kismamát Abaújváron, felkeressük Olaszliszkát, majd sétálunk egy egészségügyit Szendrőlád "főutcáján". Majd visszaérve megvacsorázunk a Szondi telepen az ügyeletes bolt "kifőzdéjében". Innen egy ugrás a megye legnagyobb haszonvas telepe, ahol prominenseink szemrevételezhetik a minden esti lopás próbálkozást, aztán ha ügyesek vagyunk, még elcsíphetjük a sajóecsegi dögkútnál bugázókat.

Nosza rajta Uraim! Kalandra fel!

 Ma temették.

Fura fazon volt.Egyszer találkoztam vele az életben,és ez is több volt mint elég. 47-es út, valahol az isten háta mögött félórányira. A semmi közepén áll az úton egy ember,és integet vadul.
Megállok.
Előadja, itt lakik a szomszéd faluban, de rosszul lett a buszon...És itt hagyta őt a busz, nem tud hazajutni ha nem segítek.
Nem volt se szakadt, se részeg, ezért mondtam üljön be, és elindultunk haza.
Beértünk a faluba, mondtam irányitson el a házáig. Mondogatta ő, itt jobbra, ott balra. Összejártunk tököt-uborkát. Már azt hittem ő maga sem tudja hol is lakik, amikor megálljt vezényelt. Megköszönte szépen a szivességem, és útba igazított.

-Itt végig az utcán, majd megy egy kicsit a földúton, de akkor nem kell kanyarogni, az kivisz a "főútra".

Ahham...útca vége meg is van, földút is...Aztán kb 300 méterre egyszer csak Titanic effektust kap a kocsi, és mint léket kapott hajó ül fel a sáron. Na bazdmeg. A környéken sehol egy lélek, a Transit tele szőnyeggel, a kihúzáshoz is valami traktor kéne. De én ugye nem vagyok elveszett ember....Naná, hogy kitáraztam a kocsiból a nálam lévő szőnyegeket, és utat építettem belőlük az aszfaltig.....Jah, mind a háromszáz méteren.

Másfél óra szenvedés után kijött a kocsi a sárból, én pedig elkezdtem vissza cuccolni bele a szutykos-sáros-létől csöpögő szönyegeket...

Farmernadrág-ing rögtön hellókitty, úgy néztem ki, hogy a Lápi Lúdvérc sírva könyörgött volna a sminkemért. Mire befejezem a cuccolást feltűnik, hogy a sarki ház keritésénél rajtam röhög egy vénasszony, mind a három meglévő fogával.

Szólnék, de megelőz:

-Magát is megszivatta?
-KI?????
-Az Egon. A héten maga mán a harmadik....

És akkor előadja...

Egon bemegy a városba italozni...Hazafelé fog egy fácánt magának, akik rendre a sárban kötnek ki. 1 másodperc múlva Egon ablakát vertem, és ordítottam telitorokból,hogy gyere ki te szemét!

Mami már annyira röhögött, hogy féltem elhagyja a megmaradt három fogát is.

-Nincs az mán itthon...mikor elkezdett kipakolni...na akkor láttam ám elmenni!

Egon aznap megszületett újra.

De ma eltemették....anélkül,hogy elmondhattam volna neki,hogy mit is gondolok VALÓJÁBAN...

Hiányérzetem van... 

Itt maradt nekünk János. Hurráéljen. A frakció nem engedte leKókadni egyetlen dalos madarát. Szerencsére!..tegyük hozzá gyorsan, mert szereplési vágytól félrészegen még a végén a Gigasztár 4 válogatáson kötött volna ki. Ezért szeretem én ezt a kékszivű, főnixét kereső pártot. Mert olyan megbízhatóan következetesek, nem csapkodnak össze vissza mint a címermadárkáik.

Ugyehogy?

Mert mit mondott Gusztos tegnap a tévében? Kóka monnyon le!

Demszky a neten és a sajtóban: Kóka monnyon le!...vagy lemondatjuk!

Erre ma a frakcióülésen:személyi kérdésekkel nem kívánunk foglalkozni...

Hellómi? Mivan gyerekek? Tele szaladt híg meleg fossal a zokni? Vagy mi történt? János közölte, hogy mennyit nem ad a pártkasszába ha picsánrúgjátok? Esetleg Horn Gaben a megmondóember nem jelent meg, és nem akadt más aki kimondja: ezek azt mondták, menj a picsába Jani. Lássuk be! Talán próbáltátok, de nem értette? Netán kéne egy tolmács? Vagy Fodor épp cigizni volt, és a dohányzóból beszűrődött intenzív fűszag a fejetekbe szállt? Tudom már! Fodor a tegnapi élményeit mesélte a cigizőben, és éppen azon röhögtetek, hogy mikor Fletótól programot kért, az moziba hívta, mert nem értette mit akar...Ezért nem maradt a teremben Janin kívül senki, ő meg saját magát nem kívánta lemondatni. Ahhoz képest, hogy tegnap még úgy néztetek ki, mint akik egymás tökét szorongatják, ma egész sokat elviccelődtetek a dolgon. Janinak még nyilatkozni is maradt elég ideje saját sorsáról. Az fel sem merül bennem, hogy egyikőtöknek sem volt pofája kiállni, és bejelenteni EZT...

Rendőr bácsi ne sírjál,

itt most bizony megbuktál,

embert vertél bilincsben,

kapaszkodj a kilincsben.

Oda lett a drága mundér,

ne sírjál most már az ingér',

szerelj le, itt minden hiába,

add a holmid, és hess a picsába.

Ne hidd azt, hogy nincsen remény,

lehetsz te majd még itt kemény,

tökös-vagány macsó csávó,

topless bárban ajtón álló!

Nem lesz többet semmi vérdíj,

20 év után tisztes nyugdíj,

nem lesz szolgálati lakásod,

Zsanettet sem kell meghágnod!

Lélegezz fel! Jobb lesz hidd el,

de a bírság tömböt, azt ne vidd el,

civil lettél, nincs mit tenni,

nem lesz mit a zsebbe tenni!

Hogyan lehetsz még sikeres?

A BKV éppen ellenőrt keres,

egyenruhát ott is adnak,

teszeleghetsz még magadnak.

Legyél postás, vagy vasutas,

lejmoló köcsög benzinkutas,

lehetsz csikket szedegető,

közterület felügyelő!

Látod fiam, van még remény,

lehetsz te még most is kemény,

egyenruha van, szép szíjjas,

lehetsz te is Toroczkai díjas...

Ez a Te pillanatod!

...mondja a szlogen. Légy mobilis, internetezz széles sávon, bárhol, bármikor, bárhonnan. Most régi előfizetők ingyen, újak féláron három hónapig! (megfelelő ásókapanagyharangválasszonel szerződéssel, nyílván...) De mi van a vitamaxosokkal? Nekik nem lehet világonbárholvagyok internetjük?

Dehogynem.

Háromféle csomag, hűségekü nélkül, megrendeled, és már szörfözhetsz is a világhálón. Legalábbis ezt mondja az ügyfélszolgálat. Mert én előbb kérdezek. Aztán balga módon megrendelem az 5G csomagot, és megérem vele a vég kezdetét. Mert az idegeim nincsenek kötélből.

N szériás Nokia telefon a beállítás varázslóval konfigurálja magát. Visszaigazolás jön az aktív szolgáltatásról, a telefonnal pedig nem történik semmi. Net nincs, böngészés nincs, kuka az egész.

Hellómi?

Jól indul...Ügyfélszolg. technikai részleg, ember mondja küld beállítást. Mondom felesleges, nem ez a baj. Akkor olvassam vissza, mik a beállítás paraméterei. Itt minden rendben, és nem érti. Lehet a vitamax nem szélessávon, csak gprs alapon nyomja. Ad egy betárcsázós lehetőséget. Mi van? Ezt köszi nem kérem, meg egyébként is a kolléga szélessávot ígért előfizetés előtt. Kis tanácstalanság, lázas tanácskozás után kiötlik, hogy mégsem gprs, de szerintük forduljak Nokia szervízhez a beállítás és a böngésző miatt. Báár...lehet jobban járnék, ha vennék egy modemet cirka 30 ezerért.

Ok...Helyi Nokia úgyis útba esik hazafelé, beugrom hozzájuk. Az arcok kamilláznak, és nem értik. Mi van? A beállítás varázsló 100 esetből 100-szor jól állítja be amit a szolgáltató telepít a kártyára. Független telefon lévén kipróbáljuk az arc pannonos kártyájával, és láss csodát: működik.

Újra ügyfélszolg. technikai részleg, eddigi kettővel szemben kedves női hang érdeklődik, mi a baj. Elmesélem, és zsebből adja a megoldást. Vitamax esetén más az elérés címe, mint az előfizunál, a kártyákra is csak ezt telepítik, nekünk kézzel át kell írni a telefonban.

Jaaaaaah....

Két műszakis pasi után egy nőnél van a megoldás kulcsa? Nem degradálok, dehogy! Hálát adok az égnek, hogy egy nő is dolgozik a műszaki csoportnál! :)) Átírom az elérést, és máris böngész a telefon. Én hülye pedig elhiszem, hogy léteznek még csodák. Elvileg ugye a telefon+adatkábel(egyéb kapcsolat)+asztali gép (laptop) konfigurációban is működnie kellene a dolognak. Mondom, elvileg.

De a gyakorlatban (nekem legalábbis) nem így van. Összekötöttem őket gyári Nokia adatkábellel, a rendszeresített PC Suite feltelepítette a szükséges segédprogramokat,és vártam a csodát. Nem hiába. Itt van, megjött. Egy mindent fagyasztó rém képében. Egyik böngésző sem viszi a netet így. Először fagyott az Explorerrel, majd az Operával, később a Firefoxxal és a Safarival is. Asztali gépen, és laptopon is. A telefonon vidáman működik, de összekötve maga lesz az Északi-sarki fagyhalál!

Most kíváncsiságból kérek kölcsön egy előfizetéses modemet, és kipróbálom azzal. Ha úgy megy, akkor szerintem jobb, ha most kezdenek menekülni előlem a pirosak...Mert ezt a kötelező "opciót" elfelejtették említeni előfizetés előtt...

Egy intermezzo rögtön az elején...Elsőre elírtam a címet.

Márai és az ingyen szopás lett belőle :)) Rögtön az jutott eszembe, hogy Márait olvasni is az ingyen szopás kategóriába tartozik, csak akkor a pöcs rossz végén állunk...Na mindegy.

Szóval. Akarsz egy ingyen szopást a világ legborzasztóbb szájjal rendelkező nőstényétől? Igen? Akkor semmi más dolgod nincs, mint lesben állni a honlapján, és figyelni (netán pörgetni) a számlálót, aztán pedig tízezrediknek lenni, megelőzni a nyálcsorogva ott lebzselő érdekes ízlésű hordát.

Ha nyertél, tiéd a kollagén száj, és Mária teljesíti egyetlen kívánságod. Noha inkább bálnára, vagy macska cápára hasonlít semmint aranyhalra, de ez nem mese, hanem a vérvalóság. Mert kell az ösztönzés, a bevétel, és mi más is lehetne az ellentételezés, mint maga Mária, és az ő elborzasztó szája. Lakadáré Lajos anno legalább Mercivel ösztönzött arra, hogy minden ízlést félretéve megvedd a kazettáját. Sietned nem kell. Hiszen a nemzet büszkesége (állítása szerint) 5 órán keresztül képes volt szopni a filmje kedvéért. Mert a fiúk ennyire ráizgultak. Vagy ennyire nem, és muszáj volt kivárni, amíg keserves munkával végül az arcára ürítették a fehérje fölösleget, és megtörve, fáradtan állhattak végre a pénztár ablakhoz felvenni a napidíjat...Nehéz szakma ez. Se túlóra, se veszélyességi pótlék, se szakszervezet...

Geronazzo asszony ráadásul megfenyegette őket. Lesz folytatás, ha sikeresnek bizonyul a film.....

Nekünk nem marad más, mint elmormolni egy fohászt:

Üdvözlégy Mária, te kollagénnel terhelt,

kit a sebész tizenhétszer berhelt,

elhisszük neked, hogy élvezed a szexet,

de kérünk téged, ne sokkolj le minket!

Szophattál eddig éltedben eleget,

kérünk téged, ne forgasd a beleket,

hidd el nem jó ondós fejjel látni,

hirtelen nem tudtam, büfögni kell, vagy hányni!

A hétvégén átadtuk magunkat a wellness élvezetének. Gyönyörű környezet, élménymedence kombinálva élő vízzel, stéggel, kenuzással, volt minden ami szemnek, szájnak, egyéb érzékeknek ingere. Mégis sikerült végig röhögni ezt a három napot...

Először érkezés után, péntek délben, mikor szembesültünk azzal, hogy a szobáink még takarítás alatt vannak, és bevettük magunkat a hotel éttermébe. Mert van nekik, nagyon elegáns, dupla plazmatévés csodálatos-fantasztikus. Kiszolgálás űber, pincér azonnal jön, kedvesen érdeklődik, eszünk is, vagy csak frissülünk, italoknál ház ajándéka pálinka...Szóval minden ok addig, amíg az étlap a kezünkbe nem kerül. A választék khmm....(amennyiben az egy oldalon felsorolt mintegy 10 tételt annak hívjuk) szegényes kicsit. De nem gond, éhesek vagyunk, sikerül választani. Igaz a meggyleves konzervből van, így azt nem kérjük (mikor kéne valódi gyömölcsből lennie, ha nem a meggy szezon közepén...? ) de a sajtveles ígéretesnek hangzik, ezért megpróbálkozom vele. Pincér balra el, mire beszédbe elegyednénk, már jön is vissza, kezében egy kávéscsésze nagyságú bögrével. Gondoltam milyen figyelmesek, én vezetek, így a pálinkából kimaradtam, és kávét kapok helyette?

De nem. A csésze a sajtlevesemet tartalmazta. Mind a kb 2 decit. Hmmmm...

Ehhh....nem baj, majd a másodiknak rendelt mustáros csirkével jól lakok, legalább a többieknek sem kell félórát várni, amíg a levessel szöszmötölök. A főételek érkeznek, a pincér  pakol, mi meg ámulunk. EZ a főétel? A spagettik még hagyján, Tomi barátom 11 éves fiának éppen elég, de sejtem, Kedvesem éhen fog maradni tőle. A helyzet fokozódik, mikor megjön a csirkém.  Az adag akkora, hogy egy diétázó hajléktalan is éhen maradna tőle. Két kis izé valami barnás lötyi alá rejtve, egy fél maréknyi krumplipürével...Eszembe jut, hogy kedvesem nézegette a gyerek menüt...Mert többnyire nem bírja megenni azt, amit főételnek hoznak. Ha az én adagom ekkora, akkor mi jut a gyerekeknek? :)) Öt szem borsó kicsi sajttal leöntve? Na ezek itt vigyáznak az alakunkra. Elhízni nem fogunk az tisztán látszik, de koplalni igen, ha nem teszünk valamit a három nap alatt. A pincér érdeklődik, ízlett-e az étel? Naná barátom, csak ennyitől már 10 évesen sem sikerült jóllakni! Akkoriban nem is fizettem mindezt 4 csillagos áron...

Határozottan úgy véljük, hogy életben maradásunk záloga, ha alternatív módját választjuk az étkezésnek. Mire a gondolat megszületik, szobáink felszabadulnak, kezdetét veheti a kánaán. A wellnessel tényleg nem spórolnak. Az élménymedencében szinte állandóan ment a pezsgőfürdő, a szaunák felfűtve reggeltől estig, egyedül a gőzkabinnal nem bírnak, így azt gőz hiányában nem erőltetjük. A holt Kőrösön lévő stéggel is mázlink van, ide nem nagyon jár le senki, mert úgy vélik, koszos. Pedig valójában tisztább, mint a vegyszeróceánnal karbantartott úszómedence. De nem siratjuk a társaság hiányát, pihenhetünk gondtalanul, élvezve a környék békéjét.

Estére kiderül, hogy a pihenés hasznos volt, mert az ágyak sem egyszerűek. Minden új. Az ágy maga, és a rajta vévő matrac is. A probléma annyi, hogy az ágyon rajta hagyták a fóliát és a matracok a legkisebb mozdulatra úgy csúsznak szét, mint részeg balerína lába híg takonyba lépve. Alvásra is alkalmatlan, az egyéb fakultatív testgyakorlás pedig egyenesen elképzelhetetlen rajta. De kreatív népség a magyar, kipróbáltuk matrac nélkül. Az eredmény nem sokkal jobb, érzetre mint egy nejlonszatyorral letakart kerti pad, ami minden mozdulatra csörög mint egy megveszett csörgőkígyó, és változatlanul csúszik rajta a lepedő is. Próbálkoztunk összekapaszkodva aludni kevés sikerrel, küzdöttünk vele mint narkós bolond a nejlon tacskóval, de hiába.

Végül megszületett az ÖTLET. Az ágynak kell mennie, a matrac kerül le a földre, úgy talán...talán kevésbé csúszik! Az ötletet tett követte, és végre, VÉGRE hajlandónak mutatkozott egyhelyben maradni.

A másnapot éhes magyar szokás szerint a helyi teszkóban megvásárolt alapanyagokból elkészített menüvel kezdtük. Ahham, fasza dolog ez a fitness-wellness, de éhenhalni nem fogok senki kedvéért. Így jóóó messzire elkerültük az éttermet, és belaktunk natúr lecsóval, este meg sütöttem némi flekkent úgy 4 kiló húsról, kicsi grill kolbásszal, virslivel ahogy kell. A wellness érdekében a Kedves csinált hozzá görög salit, így az egészséges táplálkozás meg volt oldva :)) Mert diétázzon akinek két anyja van...Majd ha a bajor csülök lesz rajta a NorbiUpdate listán, én legközelebb akkor fogok...

Egy szó mint száz, jó dolog ez. Pláne, ha nem egy közepes nagyságú kutyaólba vagy zárva 3 napig, egy kutyatálnyi pancsolóval, ahol még a buborékért is könyörögni kell. Itt sokat dobott az élő víz, a kenuzási lehetőség, maga a Kőrös és környéke. Tetszett. De kaját jövőre is magunknak csinálunk...