Gyula úr a szomszédom. Nem egyszerű eset,néha jókat szórakozom rajta,mint most is. Grill sütés történt tegnap este, a kevésbé tehetséges fajtából. Frissen vásárolt grillsütő, a komplett vele barátkozó szomszédság jelen, ő pedig próbálja izzítani a faszenet.

De a rohadék nem az az izzó fajta....gyújtó nélkül.....

Gondolat megszületik,átjön tanácsot kérni. Erre adok neki faszéngyújtó folyadékot, meg pár hasznos tanácsot.

Mit csinál a jóember?

Naná,hogy egyszerre leönti a pislákoló parazsat vele.....és lángra kap ahogy szokott, méteres lángnyevekkel ostromolva a felette lévő cseresznyefa lelógó ágait. Először némi csapkodással próbálják oltani, de egy egész liter faszéngyújtót ez nagyon nem hat meg, lángol tovább vidáman egyre nagyobb lánggal...A többiek rémülten nézik, ahogy lassan de biztosan felgyújtja a kertet, amig Béla szomszéd hihetetlen lélekjelenlétről nem tesz tanubizonyságot!

A fészer alól kikapja a 11,5 kilós poroltót, és ráfogja a sütőre. Biztosító kiránt, szög beüt, és vidáman nyomja rájuk a finom fehér port.
Elkapja a hév,és biztosra megy. Simán kinyomja a palack tartalmát a jelenlévőkre. Látom a fején, hogy ő most biza Lánglovag, a hős megmentő, a tűzoltó parancsnok, egyszemélyes 55-ös körzet és Harmadik műszak. Diadalittas ábrázattal felnéz amikor kiürül a palack....12-15 hóember áll vele szemben döbbent néma csöndben.....

A felesége szólal meg először....

-Te ÁLLAT...a HÚÚÚÚS......

Bizony. A hús. Ami lefedetlenül kandikál ki a por alól, mint sarkvidéki rénszarvas steak a hó alól. Béla megpróbálja a lehetetlent. Kapargatja a páclétől  sikamlós fehér iszapot a szeletekről kevés sikerrel. Mire kedves felesége beszól neki:

-Miért nem próbálod meg a slaggal, te....tűzoltó!

Lakik itt a környéken egy skac. Figyelem egy ideje. Szerintem még nincs húsz, de született autóbuzinak nézem. Vett egy Suzuki GTI-t magának, és azt próbálja reszelgetni, csinosítgatni. Ő nem egyike a tucatnyi kis divatmajomnak, akik szerint a neontól lesz erősebb a kocsi, és a leghatékonyabb tuning a polírozott váltógomb...Nemrég fültanúja voltam a kúton, ahogy a hasonszőrű haverok "illegalra"  hívták gyorsulgatni éjjel. Mire azt válaszolta, hogy 400 méter egyenesen a hülyegyerekek sportja. Ő nem ilyen versenyekre vágyik.

Lassan húsz évvel ezelőtti önmagamat látom benne. Friss jogsi, karikalámpás ezerkettes, ami maga volt a pénztemető. Meg az álmok, a vágyak. A gyerekkorban magamba szívott benzinszag, a száguldás utáni vágy, a sebességmámor, az adrenalin. Bátrak voltunk, és szegények. Sosem volt pénzünk semmire, így magunknak reszeltünk, fúrtunk faragtunk a nálam akkor egy évvel idősebb ezerkettőn. Visszagondolva már csak a röhögés kerülget, ahogy felidéződnek az akkor elkövetett "tuningok". Mert le kell ültetni a kocsit, így kivágtunk a hátsó rugóból, mert keménynek is kell lennie, ezért szétszedtük a teleszkópokat úgy, hogy fogalmunk se volt a szelepelés működési elvéről...De azt tudtuk, hogy sűrű olajtól nehezebben jön szét, ezért kicseréltük motorolajra a benne lévőt, majd mikor nem találtuk elég keménynek, egy kis LZS zsírt is oldottunk bele. Aztán mikor ketten alig bírtuk széthúzni a berakáshoz, gondoltuk elég jó lett...

Majd kipuffot hegesztettünk alá 100-as acél csőból, amit mást nem találva körfűrész lappal fenekeltünk el. Lett akkora hangja, hogy Sopronban hallották, amikor Miskolcon beindítottam :))

Majd a nálam nagyobb vállú motornak estünk neki, és fúrás után rájöttünk, hogy a síkolt hengerfejből hiányzó tizedek bizony jótékony hatással vannak a motorerőre. Aztán persze versenyülés is kellett, amit az egyik cimbora vízvezeték szerelő faterjának csőhajlítójával készítettünk el, és saját kezűleg kárpitoztunk, sebész tűvel varrva az anyagot. Hááát...szép nem lett, meg jó se, mert a beton futóművel kombinálva leverte a vesémet, kirázta a tömést a fogaimból, hosszútávon pedig véraláfutást okozott a combjaim hátulján.

De az érzés kárpótolt mindenért. Majd anyámat sikerült rábeszélni, hogy a bontóban bugázott biztonsági övekből négypontosat varrjon, aztán a következő projektben hátsó kaput hegesztettünk a vasba bukócső gyanánt. Akkoriban ez még elég volt ahhoz, hogy a helyi bokorugrón rajthoz lehessen állni. Összedobtuk a nevezési díjat, kiszámoltuk szinte cseppre a benzint, majd a TSZKer használt gumikat tároló telepén kukáztunk négy egyforma Uniroyal esőgumit, mert az nyugati volt. Aztán nekivágtunk. A hiányzó vezetési tudást vakmerőséggel pótoltam, meg némi ésszel. Mert tudtam, hogy az esőben csúszós úton jól jöhet az a zsák cement, amit az esetleges olajfolyás eltüntetésére hoztunk magunkkal. Így bedobtuk a zsiguli hátuljába, és ballaszttal autóztunk végig. Nem néztük az időket, nem foglalkoztunk a többiekkel. Egyszerűen élveztük a vérünkben száguldozó adrenalint, az autózás, a száguldás örömét, mert megcsináltuk! Eljutottunk oda, ahová álmodtuk magunkat.

Talán ennek a skacnak is sikerül. Egyszer.

Néha rémálmaim vannak. A hős Winnetou áll a hegynek tetején, alant a nép, és szóla hozzájuk:

-Oklagyí! Oklagyi! Znájem klogyí hogyí!

Igen. Pont olyan rémülettel néztem ezt a jelenetet gyerekkoromban a cseh kettőn Gojko Mitich cserzett arcával, mint most Fletó blogját. És nem értem. Mi van?

Feri mai/tegnapi posztjában van egy mondat:

"2003-at követően megfordult a trend, és a jövedelemkülönbségek Magyarországon csökkenni kezdtek. "

Felmerül bennem a kérdés, amúgy Tornoczki Anitásan: és akkor ezt most így hogy? Ok, van itten fasza kis szorzótábla, meg grafikon, de akkor sem értem. Ezt ti egymás között szorozgatjátok? Mert hiába szorzom fel 6,5-el a havi jövedelmem, az bizony még úgy is rohadt messze van Demján Sándor, és a frissen kiadott top 100 embereinek jövedelmétől...Pedig nem tartozom a legszegényebb réteghez, nem a minimálbért kellett szorozgatni.

Adja magát a kérdés: mire jó ez a szorzótáblásdi? Minek gondoljak bele, hogy Demján Sándor 40 milliárddal gyarapodott tavalyhoz képest, (egészségére) mikor nekem itt az üzemanyag árának újabb emelése, ami ismét nem a hasznomat fogja termelni havonta?

Persze szép dolog játszani a számokkal. Mert vegyük az átlag jövedelmet, ami 150.000.- , szorozzuk meg 6,5-el, és a kapott 975 ezer valóban a parlamenti naplopók fizetése nagyjából.

Tárááááám! És legyártódott az ideológia! Csökken a különbség! Ugyehogy?

A probléma annyi, hogy a havi 150 ezer nem átlag, hanem az egyszerű embernek nagyon tisztes, Staubinger Dezsőné szövőgyári nyugdíjasnak pedig álomszerű bevétel. Ezért azt javaslom kedves elvtársak, hogy tessék szépen vissza lejönni a földre. Elhiszem én, hogy a Kékes megfutása közben képződött agyi hypoxia miatt lehet ilyet írni, de úgy gondolom, tiszta fejjel a számokkal játszani egyszerűen szánalmas.

Kitálalt egy szerv a sajtónak. Mert őt bizony elbocsátották, és nem állta meg szó nélkül a történteket.

Most pedig nem tudom eldönteni, jó ez nekünk, vagy sem? Kell szembesülnie a honpolgárnak azzal, hogy bizony napi büntetési kvóta van egyes kapitányságokon? Vagy éljünk a gyanúval, hogy minden kapitányságon ez megy? Netán gyártsunk összesküvés elméletet, és feltételezzük, hogy az V. kerületben a polgármester (ar)Rogán(s) Antal keze és elvárása is belejátszik a dologba? Hiszen neki már az óvodában is parkolóóra volt a jele...

Régi urbán legendek keringenek a bírságolás mikéntjéről, kvótákról, "eladásra" ítélt bírságtömbökről. Újabb és újabb eszement szivatások kitalálásáról. Aktuálisan például az egészségügyi doboz szavatossági idejéről. Megromlik benne a kötszer, meg a kisolló? Nem mondta még ezeknek senki, hogy azt bizony nem megenni kell? Meg az izzókészlet...Na aki ennek meglétét fírtatja, azzal egy hétig első izzót cseréltetnék francia kocsikon, szigorúan útszélen!

Igazából kíváncsi arra lennék, hogy a megfelelő hivatás és kötelességtudattól vezérelt, és megfelelően teljesítő Héket mivel jutalmazzák? Mert ha elvárás van, akkor célprémium is kell legyen. Mi lehet ez? A hónap járőre egy havi ingyenes parkolási lehetőséget kap az V. kerületben tetszőleges helyen? Vagy egy arcképes kitűző a jutalom (ar)Rogán(s) polgármester mosolygó arcképével? Esetleg a legszorgosabb nem kap tockost egy hónapig, ha valakinek az öltönyös valakijét megbünteti mérhetetlen megfelési vágyában?

Sosem tudjuk meg. Mindenesetre ha az V. kerületben járunk, legyen kéznél egy öltöny, meg egy drága autó. Mert az hasznos lehet.

Dolgozik ma nálunk két szaki.A lábazatot szigetelik, két hihetetlen arc, apa és fia. A fiú megkért az előbb, csinálnék-e helyet, ahol meg tud reggelizni. Beinvitáltam az irodába. Megterít akkurátusan, szalvéta, kenyérke, kiskés, májkrém konzerv.

Kérdezi, hogy konzervnyitóm nincs-e véletlenül. Sajna az nincs. Erre nekilát mindenféle eszközzel kinyitni a páncélost. A lányok segítségére sietnének, de pillantásomat látva nem teszik...:)) Dezső harcol a páncélossal, de nem nagyon akar kinyílni. Küzd, viaskodik vele, hiszen éhes, és a lányok előtt sem akar leégni. Próbálja a csavarhúzót beleütni, de a páncél kemény. Neki esik a kiskéssel, de a nejlon penge inkább kapitulál, mint bont. Dezső éhes és ideges, szemei tíz centit jönnek előre mint a reklám macskának, a lányok nyüsszögnek már a visszatartott röhögéstől...

Ekkor Dezső kitalálja a tutit, és nekilát kombinált fogóval körbe lebontani azt a rohadt páncélt...:) Simán faarccal bámulom, ahogy végül győz az erőszak,és a páncél lehull a májkrémről. Dezső kipirulva, győztes pillantással tekint föl. Kb Nagy Sándor nézhetett így, miután meghódította a fél világot, meg BrúszVilisz a Legeslegdrágább életed végén a véres atlétában. Ekkor a páncélosért nyúlok....

Megforditom...és láthatóvá teszem a másik oldalán a nyitó fület :)

A lányokból kiszakad valami iszonyat visító röhögés. Dezső néz...és elsőre nem érti.....Aztán lassan felfogja....Elvörösödik,és a kukába vágja a páncélost röfögve a röhögéstől...:)))

Rendeltem nekik ebédet...

Még  űrállomása sincs és csak az űrprogramja elején jár, Kína máris a kommunista ideológia űrbéli terjesztésén gondolkodik. Könyveket visznek magukkal a zűrbe. Elsőre nem tudtam,sírjak vagy röhögjek ezen...Aztán elgondolkodtam a Kínai Szocialista párt legújabb agyszüleményén.
Mert ugye kevésbé valószinű,hogy a 14 kiképzett tajkonauta magától jutna erre a következtetésre.

Elképzeltem a kötelező Marxista-Leninista főiskolát végzett arcokat az egyszer elkészülő önálló űrállomáson.

Ahogy köszöntik az arra vetődő űrturistákat hangos Jó napot Elvtársak! kiáltással, körbe vezetik őket a Nagy Vezetők Arcképcsarnokában, és tiszteletbeli taggá fogadnak mindenkit egy ajándékba osztott Mao féle piros könyvecskével.

Majd kialakítják az első űrpiacot,(Tej út 33, a fekete lyuk előtt balra,  baloldalon nagy piros kapu) és ott fognak lelkes árulásba a bestsellerekből.

-Marx-Engels után szabadon,
-Lenin-Balzsamok és egyéb viaszok,
-Castro- A Disznó Öböl rejtélye,
-Ho-Si Minh-Úton,
-Kim Dzsong Il- Északi kaland,
-Sztálin-Személyem kultusza,
-Mao-Barátság a Tienanmen Téren,
-Kádár- Krumplileves Elvtársak
-Honecker-Kőművesek és falazók,
-Ceauchescu-Tapsvihar Plitestiben... 

Nincsen idő! Drága Feleim,
hatalomvágytól reszketnek kezeim!
Ígérek bármit mit hallani akartok,
hiszen Orbán vagyok a vérbeli akarnok.

Felezzem meg már a parlamentet?
Az egész léhűtő magyar regimentet?
Megteszem én, ezen ne múljon,
de vele a kormány feje is lehulljon!

Adjatok hatalmat, ide nekem máris,
nincsen idő, kivert még a láz is!
Kedves cocilisták, hogy bírjátok nézni?
Menjetek önként, légyszi, légyszi, LÉGYSZI!!!

Program? Jah, az nincsen,
megosztozunk majd együtt a kincsen!
A polgárnak nem jut, de ez nem dráma,
hatalmat akarok, holnap délutánra!

Gáborom drága! Te kedves Fodor,
arcod vidám legyen, ne ilyen komor!
Láss esengést már a szememben,
hisz hatalmam kulcsa ott van a zsebedben!

Vedd elő Gabikám, pattintsd a zárba,
kérjél bármit, semmi sem drága!
Jusson eszedbe a közös kis szoba,
a kollégium egykori oroszlán szaga!

Ne habozz, csináljad gyorsan,
mert a pórok lendülete torpan,
nem leszel már Nobel békedíjas,
Téged sem zavar a felsíró nyugdíjas!

Halljátok emberek! Jöjjön ide bárki!
Tegyen valamit, mert nem bírok már várni!
Itt vagyok! Állok! Rajtra is készen!
Bennetek van már utolsó reményem!

Kétezertíz rohadtul messze van,
addig kihullik gyérülő szép hajam,
lássátok be, ez így nem állapot,
nekem kell vezetnem már az államot!

Én, csak én lehetek a kárpáti sas,
a saját nagyságától szárnyaló pasas,
egymillió új munkahely korlátlan ura,
nekem ez természetes, csak nektek fura!

Még jó, hogy nem álmodtok nagyobbat nálam,
hiszen fejben már én vagyok maga az állam!
Miniszterelnök! Igen, szólíts már annak,
az országot hívjátok bátran OViLandnak!

Csendes utca a miénk.
Így ha esemény történik összeszaladnak az itthon lévő nyugdíjas népek.

Esemény az, ha a szomszédtól távozó értékbecslő hölgy felborítja a kukát a hűderózsaszin Yarissal?
Mosolyt fakaszt, de önmagában nem nagy újság...
A nyitva hagyott kocsiajtón kipattanó,a szétszóródott szemétre rárepülő hófehér Westivel kombinálva....alakul.

Pláne,amikor a főhősnő torkában életre kel a légósziréna,és fejhangon visítva próbálja megfékezni a szemétben hempergő ebet.

Idő kell a két házzal lejebb lakó Margit néninek,hogy kiérjen az utcára eseményt szemlélendő.
Őt már az a kép fogadja,hogy a kosztümös hölgy félkézzel az ebet próbálja elhessenteni, másikkal pedig a szemetet igyekszik visszatuszkolni a kukába.
Annyira siet, hogy nem veszi észre a krumpli haja közé keveredett szomszédkutya végterméket, így arra is rámarkol bőszen.

Nem hisz a szemének...Felegyenesedik,a sziréna elhal a torkában,nem foglalkozik már a frissen szétnyomott szarban hempergő kutyával sem.

Ekkor Margit néni elérkezettnek látja a pillanatot:

-Kedveském! Egy ilyen idős hölgynek nem illő a mások szemetében guberálnia!

Dramaturgiából jeles....Ha szemmel ölni lehetne, akkor kongatnák a lélekharangot Margit néniért.

Szomszéd úr szalad már a seprővel-lapáttal, meg némi papírtörlővel menteni a menthetetlent.
Közben Mandy kutya egy kidobásra itélt portörlőre hasonlít szinben és állagban...
Amíg főhősnő próbálja ganétlanítani az utazáshoz, nemtetszésének jelét adva belekap a tisztogató kézbe.
Na ekkor elszakad a rojtolódó idegrendszer utolsó cérna foszlánya is.

Főhősnő bevágja az ebet a csomagtartóba, ráfröccsenti a szájzugban megjelenő habocskát szitkozódás közben, érzékeny búcsút sem véve bepattan a Yarisba, és azonszaros kézzel rámarkolva a kormányra kipörgő kerekekkel távozik.

Margit néni a botján támaszkodva kérdi a sepregető öreget:

-Lacikám! Ugye nem lopott ki semmit a szemétből?? 

Érdekes látványt nyújtanak ők ketten.
Anyu vezeti a CLK Mercit, ő áll be a kúthoz, ám kistáska a megállás pillanatában pattan is ki, nyitja az ajtót neki, és ő tankol. Anyu bejön a kútra, összeválogatja a napi sajtót, vesz még ezt-azt, majd beáll mögém a sorba.

-Szia! Ezer éve nem láttalak!

Évekig üzleti kapcsolatban álltunk, régi ismeretség a miénk.

-Iszunk egy kávét?
-Persze.

Rá jellemző módon már hívna is meg,ha hagynám. Kávézás közben gyorsan túl esünk a "gyerekekjólvannak?-mitcsinálszmost?" témán, aztán nem bírom ki kérdés nélkül.

-Te. Ezt a Kicsirigót hol lőtted?

Mesélni kezd....A jómódú, sikeres nők életéről, a társtalanságról, a férfiak gyávaságáról amit egy ilyen nő közelében éreznek, a burkolt haszonlesőkről.
A gyerekei régen felnőttek és függetlenedtek, a férje nem bírt az életvitelével lépést tartani, egyedül maradt. Keresett párt, próbálkozott mindennel, de sikertelenül. Aztán találkozott Kicsirigóval, aki nem burkoltan játszott a mellette megtalálható jólétre. Így "kibérelte", elfogadta a helyzetet ő is.
Most kap figyelmet, van szexuális élete, törődik vele valaki.
Ő pedig honorál.

-Elitélsz?.......Teszi fel a kérdést.
-Nem. Szomorú, de értelek.

Közben Kicsirigó elunva a várakozást bejön a shopba. Felméri a helyzetet, és...duzzogni kezd mit egy gyerek. Egy hellóval elintézi a kényszeredett köszönést, de kezet nem fogunk, be sem mutatkozunk. Szánalmas szegény, ahogy beáll közénk, és próbál úgy helyezkedni, hogy lehetőleg háttal legyen nekem. Rögtön az jut eszembe, hogy próbálja elszeparálni előlem a saját aranytojó tyúkocskáját. Elnézem márkás öltönyét, selyem ingét, fényes kiscipőjét, és nem érzem az ilyenkor szokásos késztetés, hogy a helyére tegyem.

Inkább elköszönök.

De nem bírom megállni, és a kocsiban ülve megvárom, amíg kijönnek ők is.
Kicsirigó ha lehet, most még inkább űbereli saját kedvességét-figyelmességét.
Akár egy jólnevelt lakáj. Ha tehetné, a tenyerét rakosgatná a lépegető talpak alá...Ajtót nyit, gondosan eligazít mindent a bezárás előtt, majd beül ő maga is.

Elindulnak.

Én pedig azon töprengek, meddig tartható fent egy ilyen őszinte rajongás.
A pénz iránt. 

Mivel borítsuk ki gyógyszerészünket?

Próbáljunk kizárólag patikában kapható Vichy terméket vásárolni tőle.
A siker, és a kiborulás garantált. Pláne, ha az akkurátus-öntudatos hölgy versenyző ott, abban a pillanatban gondolja felállítani a sokat reklámozott személyes bőrdiagnózisát. A patikárius hölgy bajban van. Az aranyér kenőcsök jótékony hatásáról, a paracetamol előnyeiről órákat képes lenne himnuszt zengeni, de a kozmetikumokról szemmel láthatóan fogalma sincs. Márpedig egy mai öntudatos nő nem vesz meg semmit addig, amíg pontosan nem ismeri saját bőrének PONTOS diagnózisát.
Megértem, valahol igaza van. A termék nem olcsó, ráadásul baromi sokféle.

Ahogy sokfélék a sorban mögötte álló emberek is, akik előbb hangos sóhajtozással, majd morgolódással fejezik ki türelmetlenségüket.
Hölgyversenyzőt mindez nem érdekli. Ő úgy véli, végre eljött a pillanat, Ő most mindent megtud a patikárius hölgytől. A feladat nem egyszerű, mert a sorban állva gyorstalpaló ingerfolyammal magamra szedem a tudást, hogy csak bőrdiagnózisból 4 féle van.

Hurráéljen, végre tanulok ismét valami abszolút haszontalant...

A patikárius hölgy előszed minden létező információs anyagot, és mindketten tanulmányozzák bőszen.
Hölgyversenyző aktív érdeklődéssel, patikárius hölgy enyhe idegbajjal, mert ő hallani vélte a sorban elhangzó morgások között a csodatermék végbélkúp formájában történő alkalmazására tett javaslatot. Az előttem álló koravénlány nem bírja tovább a kéretlen kozmetikai továbbképzést, és a kezében gyűrögetett vénnyel felszólítja a patikárius hölgyet:

-Legyenszives kiadni a pelenkáimat! Tűrhetetlen, hogy nagymamámnak azért kelljen bevizelni, mert önök nem képesek választani ezekből a szarokból!

Kettő pillanat alatt alakul ki az elégedetlenségből fakadó lincshangulat, Hölgyversenyző replikázik, Patikárius elindul a raktárba a pelenkáért (addig sincs tűzvonalban), közben főfő patikárius előjön a rejtekadó irodából, és csitítaná a kedélyeket.

Ekkor feladom, és azzal a cinikus gondolattal ballagok kifelé, hogy vajon van-e a csodatermékek között olyan, ami nagymama pisa áztatta fenekére is jó?

Mert akkor Hölgyversenyző ajándékba vehetne, és mindenki boldog lenne. 

Kedvelem az autóneppereket.

Nem, nem a méla felsőbbrendű undorral téged kezelő faszkalapokat, hanem az igazi roma kupeceket.
Hihetetlen szimbiózisra képesek az eladás, a haszon reményében.

Az előbb néztem meg egy kocsit, amit hasonló kaliber hozott ide megtekintés céljából.

Első ránézésre egy ótvar.
Másodikra egy ótvarfos.

Alaposabban szemügyre véve, rögtön feltünt pár jelentéktelen apróság:

Az elején egy él sem fut rendesen. Ködlámpa kapcsoló van, de ködlámpa nincs.
A motortérből enni lehet(ne) éppen csak a víz tartály van akkurátusan fém dróttal rögzítve, igaz szinte láthatatlanul.

A hűtőn rajta a bontó jelölése (ha mégsem jó, visszaveszik) a hűtőrács patent helyett reiser csavarokkal rögzítve. A kocsi telibe polírozva, ám a küszöb alatt a sövénylemezen ott van a huzatópad pofáinak nyoma...

Emberünk álldogál, majd reklámozni kezdi a verdát:

-Sérülésmentes, női tulajtól van ez tezsvérem! Ányámnak is ájánlanám!
-Mostoha az anyád, hogy ennyire utálod?
-Méé' mondsz ilyet?

Szó nélkül rámutatok pár dologra, és rögtön jön az első szimbiózis:

-Jó, kicsit nemokés...De jó kis kocsi ez, javítható, megéri nektek. Engedek az árábú'.
-Annyit nem tudsz...
-Mer' annyit nem is kell! Néddamán! Teli van extrával. léKzsák hifi meg villanyablak...
-Légzsák? A kormányét leveszem és belenézek. Ha púrhab van benne zsák helyett, akkor itt hagyod ajándékba. Na?

Szimbiózis kettő:

-Jóvan. Olcsóé' kell? Mennyit adsz érte?? Monnyá' egy számot, én meg egy másikat. Na? Osztan maj' találkoznak! Na? Kell-e?
-Nem kell...szutyok ez csak nem autó.

Közben a kolléga az alkut hallva lázas töprengésbe kezd, arcát látva szimbiózis három, halkan, csak nekem:

-Tezsvérem! Ne csinájjad mán! Ha megveszi kapol egy húszast...

Nem bírom ki...:

-A kolléga huszonötöt ígért, ha nem hagyom szart venni...
-Jóvan! Harmincat is megér...

Aztán hangosan, a kollégának címezve:

-Odaadom hitelre is, nulla százalékkal! Na?? Ilyent nem veszel senkinél így!

Kolléga néz kérdőn, én ingatom a fejem...

Szimbiózis négy:

-Ehh..tík ellenségei vagytok mágátoknak! Ilyen kocsit ennyié', meg nulla százalékkal itthagyni...Há' mit akartok tík venni??

- AUTÓT tezsvérem. Nem romot. 

Sms jön...Feladó R. bank. Aszongya:

Önnek az XYZ-123 frsz személyautón nagy összegű felhalmozott tartozása van.
Haladéktalanul lépjen kapcsolatba a behajtási csoporttal.

Tényleg?

Van pár probléma...

1. nincs ilyen kocsim.
2. tartozásom sincs
3. nem vagyok kapcsolatban az R. bankkal.

De rendes fiú vagyok, gondoltam szólok, hogy tévedés van...
Felhívom a számot, felveszi egy kőkemény kihaénnem férfihang.

Belekezdek a mondandómba, mire elkezdi az ügyfélazonosítót követelni rajtam.
Mondom az nincs....nem vagyok ügyfél.

Ekkor kezdi ragozni szépen...

-ő sok ilyet látott már
-ne próbálkozzak
-elárverezik a házam
-elviszik a kocsit
-négyfelé vágnak és kiszögeznek a városkapukra...

Kemény szavak ezek egy Guppivitéztől...rosszul tolerálom.

Érdeklődöm csendben,hogy a rendszer rögziti a beszélgetést UGYE??

-Igen...feleli kicsit zavartan.

Akkor én is felsorolom neki:

-a kártyátok okosabb nálad
-meg kéne tanulni írni-olvasni
-ne szakítsál félbe mert letépem a fejed
-annyi eszed van mint a 3 hetes naponszáradt halikrának
-ha nem kell a segítségem nem adom
-megoldhattad volna de elkúrtad
-a következő sms-nél a főnököd is valagba rúgom
-hellószia

Tíz egész perc,és csörög a telefon:

-Jónapot kívánok,Írástudó János vagyok az R. banktól. Értesültem a problémáról.
-NEKEM nem probléma....

Kettő perc alatt tisztázzuk,hogy

-nem én vagyok az
-nem stimmelnek az adatok
-elnézést kérünk
-köszönjük,hogy szólt
-esetleg lehetünk-e szolgálatára...? (anyád!)

Jah...így is lehet?

Készüljetek!
Bármikor megtörténhet!
Már tegnap! Vagyis izé...Már holnap!
Mi is, drága ébren is álmodó narancs inges barátaim?
Mi fog megtörténni már holnap? Egymás ölébe öntitek a sört félrészegen behugyozva, hatalmi mámor szelétől kómásan Balatonszárszón a szállodában? Miközben csapatkohéziós tréningen módosítjátok a választási kerületek elnökeinek tudatát?

Oké, csak hagyjatok már békén ezzel a folytonos alarmozással. Vagy fizessetek be minket választópolgárokat is Balatonszárszóra. Aztán a költségeteken tökünket áztatva majd alarmozunk mi is.

Mert mit is mond az egyik narancs inges:

"...ha véletlenül mégsem lenne idő előtti voksolás, amihez azért komoly reményeket fűznek, akkor sem árt, ha edzésben, illetve folyamatos riadókészültségben tartják az embereiket."

Mi lesz ebből az Orbánból? Miniszterelnök jelölt, vagy atlétika edző? Persze, kedves narancs inges egyszeri juhászlegények. Kiáltozzatok csak farkast folyamatosan, aztán mikor tényleg eljön, akkor a rajtállásban elgémberedett aktivista majd reumától kínozva baszik nektek szaladni sokadszor :-)

A pénznek van szaga,

csábító édes illata,

orrodba költözik a mámor,

kapitalista lesz a kis picsából...

 

Bizony Feleim, így megy ez. Mónika 11 évesen megszült és szenzáció lett. Tele lett a hírrel minden média, nyilatkozat hegyek röppentek, tudósítottak még a légyszaros asztalterítőről is. Meg mamáról, aki elmondta, ő biza nem világosította fel a jányát, magától tanulta meg, hogy a "fiúknak pöcijük van, a lányoknak meg puncijuk". Aztán ha ezt a kettőt összetesszük,úgy válhatunk keresővé a nagy magyar szociális háló jóvoltából.

Így lett ismert Abaújvár mint falu, ami a világvége után található, ahová a madár is kifejezetten csak akkor megy, ha ott valami konkrét dolga van. Május 31. óta megnőtt a turizmus, a média emberei népesebb számban képviselték a települést felkeresőket, mint a tavalyi áthaladók összesen. Aztán az egyik elkövette A HIBÁT. Pénzt adott a családnak. Naná, hogy felütötte fejét a vérszem. Már nincs ingyen beszéd, filmezés, fényképezés. Hóóógyisne! Még csak az kéne! Fizessen a firkász ha tudósítani akar!

Erre rögtön volt esze kedvesmamának. Erről időben fel kellett világosítani a gyereket, mert ez fontos. Hiszen ötödikes, igaz a számtan szarul megy, de a számokat már felismeri. Ha már a szexuális felvilágosuláson átesett jó kisebbségi autodidakta módon, akkor legalább ezt tanítsa meg édesmama. Meg a segélyezési űrlapok helyes kitöltését.

Kíváncsi leszek, mekkora "bevételre" tesznek szert így. Mert ha híre megy, akkor elindul abban a kultúrkörben az új megélhetési hullám, a környező falvak fiataljai majd verseny szülnek, ki tudja a fiatalsági rekordot megdönteni, jövedelemhez juttatni a népes pereputtyot.

Jaaaah...az így született purgyéknak nem lesz felelősségre vonható apja még véletlenül sem. Általános amnézia lesz, amit majd megírhat az Amnesty International a következő jelentésében.

 

-Atyám! Ha nem vállalkozunk éhen halunk!
-Mit tehetnénk Péter?
-Alapítsunk céget Atyám,és szolgáltassunk.
-Szerinted lenne igény a mi szolgáltatásainkra?
-Persze Atyám! Az emberek mindent megvesznek, ha jól van reklámozva.
-Mire gondolsz Péter...?

-Árulhatnánk üdvösséget. Már látom is a szlogent:

"Lelki békéje drága kincs!
Váltsa meg, és gondja nincs.
Kedvezménnyel jobb mint Osho,
várja önt a lélek mos(h)ó..."

-Aztán itt vannak az üres szobáink a mennyben Atyám...

"Kényelméről gondoskodunk
lelki wellness a profilunk.
A kényeztetés nem is drága
ez itt az Ön mennyországa..."

-Szolgáltathatnánk angyalokat is:

"Ez itt kérem már a mámor
a kapuban várja Ámor.
Nyilaz bárkit ízlés szerint
aki Önre másképp tekint..."


-Nem fogunk nagyon elanyagiasodni ettől Péter?
-Dehogy Atyám...Csak szolgáltatásban utól érjük a poklot....

A legfélelmetesebb állat a világon...az egyszerű házi egér.
Ne mondd,hogy nem így van.

Sikítófrászt,düh rohamot és páni félelmet egyszerre képes kiváltani.

A nőkből.

Jóó...egynémely hím egyedből is.

Villamossági műhely udvara,a mester kicsi felesége hozza megmutatni apunak a karton lapra tett egérfogó ragacsba ragadt,szabadságától megfosztott zsákmányt.
Odáig megy a büszkeségben,hogy a nagy piszkálásban egerünk próbál szabadulni,és vad fickándozásba kezd a lapon.

Na itt elszabadul egy Chaplin filmeket szégyenítő komédia....

Anyu ugyanis belenyúl a ragacsba,és menthetetlenül csapdába esik egere mellett.
Hüllőarcú Xavér nem képes az orgonán annyi futamot elnyomni egyszerre,mint amit anyuka a torkával produkál.
Ráadásul vad futkosással tetézi a bajt,hogy véletlenül se tudja apuka utólérni,és kínjától megszabadítani.

Egerünk pofáján kaján vigyorral már csak kapaszkodni akar,hogy a nagy rázás ellenére mégis maradhasson a lapra ragadva.
Már a sáros kertben rohangálnak,amikor apukában felrémlik a sportoló múlt,és "látok a pályán" effektusal rövidít...
Végre sikerül elkapnia hites nejét a derekánál,és egy óvatlan pillanatban belekap a ragacsba ő is.

Már hárman a pácban.....

Nem tudom eldönteni,hogy az egér visít a röhögéstől,anyu a félelemtől,vagy apu azért,mert szőrös kezét húzza a ragasztó.

Végül győz az erőszak. A rettegés mentes álarc mögé bújva apu előbb hites neje kezét tépi ki egy mozdulattal a ragacsból,majd a sajátját epilálva teszi ugyan ezt.
Jerry koma élete véget ér,de legalább vigyorogva jutott fel az egér mennyországba...Ahol hősöknek kijáró tisztelettel fogadták.

Hányszor kell megbukni valakinek ahhoz, hogy észrevegye: nem kedveli a közönség.
Durvábban fogalmazva a kutya nem kíváncsi arra, hogy ő sztár akar lenni.
Igen, hazánk antisztárja, Csézy került újra megalázó helyzetbe. A nulla jelentőséggel bíró Bravo-Otto gálán kifütyülte a közönség, már azok, akik nem álltak háttal a színpadnak.

Kishusom!
De most tényleg. Nem elég még? Értem én, hogy a cicavízión elért utolsó előtti helyet kompenzálni akarjátok apuval, de ehhez megfelelőbb helyszín lenne a mezőkeresztesi Áfész raktára az állomáson. Fasza magas a rámpa akár egy színpad, a kövesdi rajongótábornak sincs messze, és a falubeliek őrjöngve tapsolnának mert -őket még- apu meg tudja fizetni. Oda öltözhetnél magadnak, énekelhetnél magadnak, és te lehetnél az ünnepelt díva. Még a polgármester is személyesen gratulálna, cserébe a hivatalnak adományozott új bútorokért.
A hallatlan sikerről cikkezne a Keresztesi harsona címlapon, és mindenki boldog lenne.

Merni kéne egy lehelettel kisebbeket álmodni. Vagy levetkőzni a plebejusi gőgöt, és megpróbálni eladható "terméket" csinálni magadból. Mert a Rakonczai tesók orrából felszívott híg meleg takonyra nem kíváncsi a "műértő" közönség. Tudom. Tudom, faramuci dolog, mikor a kultúrsznobok utálják az ország sznobériában szenvedő pacsirtáját, de hidd el, öklendeznie kell az embereknek, ha a pacsirta pörköltet erőszakkal akarják lenyomni a torkukon. Akkor is, ha ezt egy dívának öltözött Csipkerózsa próbálja megtenni aranyvillával, és decensen eltartott kisujjal.

Így Erzsikém drága én nem erőltetném azt a Viva Comet átadót sem. Szerinted három kategóriában is esélyes vagy. Szerintem inkább kérdés, hogy a Balla Bútor logója feltünik-e a támogatók között...Mert ha igen, akkor -talán- legalább kifütyülni nem fognak. De ha mégis, akkor sértődj meg ránk úgy igazán, és vonulj vissza tyúkot kopasztani. Tudom, az nem CsipkerózsaKirálylányos, de legalább testhezálló feladat.

Na.

Ez is megvót' Feleim. Kóka(dt) Jánosunk lekókadt teljesen, avagy a'la bukta van. Ma már csak a nemzeti bulvár számára volt hírérték, illetve nem is ő, hanem kedvese, egészen pontosan annak kivillanó fehér bugyija. Ne nézz így...Azért mert kék a szíve, lehet fehér a bugyija. Mer' az olyan romantikus, mikor Jánossal üldögélnek a leszállópálya mellett a fűben, a helikoptert várva, édes-bús melankóliában dudorásszák a meg nem értett zsenik forradalminak szánt SZDSZ himnuszát, és a rájuk leragyogó csillagok fényét elhomályosítja a bugyi csipke fehér villanása. Majd János arcán legurul az utolsó könnycsepp, és a helikopterrel beleszállnak a holdkeltébe.

 

Lássuk hát színrelépő utódját, a sokat próbált örök ezüstérmes környezettudatos Fodort. Aki még fogmosás közben is elzárja a csapot, aki szelektíven gyűjti a hulladékot, és aki igyekszik a helyzetnek megfelelően éppen a mérleg nyelvét játszani. És aki első nyilatkozatában megemlítette, hogy jobban bírja Orbán Viktort, mint Fletót. Mert mégis Orbánnal voltak kollégiumi szobatársak, és nem Fletóval. Ezt kéretik egyszer, s mindenkorra tudomásul venni! Hiába na. A kollégiumi fiúszoba fülledt oroszlánszaga, és a közös recskázások emléke nem múlik el nyomtalanul...

De második nyilatkozata már jóval szimpatikusabb, mikor kifejti, hogy a kettős beszéd csúnya dolog. Mert a választópolgárban kialakul a vélemény, hogy a politikus mást mond zárt körben, és mást a széles nagyérdemű publikumnak. Örülünk neki kedves Gábor, hogy ez végre feltünt, és eszetekbe jutott. Igaz ez a képzet már régen kialakult minden egészséges értékrenddel rendelkező választópolgárban, de a kedvedért szívesen teszünk úgy, mintha újat mondtál volna.

A harmadik hírértékűből kiderül, hogy a kolicimbi máris megkörnyékezte az előrehozott választások miatt. Na itt rögtön kiderült, milyen egy jó politikus. Úgy tesz mintha valóban elgondolkodna a dolgon. Közben azon röhög magában, hogy hiába minden, a recska csak recska marad. 1% támogatással statisztikai hibahatárnak kevesek vagyunk  egy előrehozott választáson, de persze, játszatok ki ígér többet játékot kegyeinkért. Mi meg szépen kivárjuk a 2010-et, és rohadtul bízunk a melegek, zsidók, cigányok,a bolgár, román és mindösszes kisebbségi csoportok, a kontroller szintig jutott értelmiségiek szavazatában, akik -talán- összetolják megszokásból azt az 5,001 %-t 18:50-re.

Ha mégsem, akkor elővesszük univerzális megmondó emberünket Horn Gábort, aki majd belemondja a kamerába, hogy:

-Azt mondtátok menjünk a picsába, lássuk be!

Nagy az isten állatkertje, tartja a mondás.
Miután a velvet cikkét elolvastam, világosan kiderült, mi a mondás alapja.

Hellómi?

Gumitemplom testvéreim! Na nehogy már az ártatlan olasz lélek sérüljön, mert nyaraltában gátolva van az istentisztelet gyakorlásában! Vasárnap tessék szépen a gumitemplomhoz fáradni, és gumi isten előtt gumipapnak gyónni! :))

Gumi férfi guminővel gumitemplomba jár,
gumi pap a gumi gyónástól gumiszobában hál.
Gumi isten ragasztva van a gumifalon,
ha szögeled wazzeg, ebből lesz a hőlégballon...

Vagy képzeljük el egy átlag olasz pasi gyónását a gumiszékben:

Áldj meg Uram, Szent Kaucsuk,
bűnös vágyam majd oda csuk,
meglestem Adrianát kint a napon,
horpadt a fejem mint mustáros flakon!
Kezemet guminadrágba lassan tettem,
gumis keményet odabent megleltem!
Vibrátor nem lehet, mert nem olyan kába,
kemény ez bazzeg mint fagyott kutya lába!
Mit csináljak, Ó uram, mit tegyek?
Minden ujjamra Rako gumit vegyek?
Izgat a nő átható kaucsuk szaga,
a vazelin felhő édeskés illata!
Szenvedésem volt utolsó reményem,
tükömet szúrtam vadul és keményen,
Adriana hallotta vad sípolásom,
bekapta hát szelelő testnyílásom...
Nem való nekem ez az új szerep,
hisz pöcsömön most Adriana a szelep...
Segíts Uram, hozz ragasztót!!
Gumin lyukat gyorsan be forrasztót,
vállalom inkább, hogy vulkanizált leszek,
e célért bármit, BÁRMIT meg teszek!

Kubica történelmet írt tegnap.
Első versenyző a keleti blokkból, aki a futamgyőzelemig jutott. Hurrá éljen. Megszületett a példakép, a kelet-európai fiúgyerekenek van mibe kapaszkodni.
Mégsem tudok igazán örülni ennek. Sajna itthon nem azon múlik, mennyire vagy tehetséges. Sokkal inkább azon, apunak mennyi pénze van invesztálni, mekkora ismeretségi köre a szponzorok felkutatásához. Így szinte soha nem a tehetségek jutnak lehetőséghez.

Gondoljunk csak Baumgartnerre, aki soha nem nyert semmilyen bajnokságot egyik szakágban sem. Vagy a motoros Tóth Imrére. Ennyi év és megtett kilométer után is örömünnep, ha a húszba befér. Hiába csinált csapatot alá az öreg Tóth, hiába szerződtették mellé Barberát....Imrében ennyi van. Apu a saját pénzét költi a gyerekre, így kedves egészségükre, én is mennék bárhol, ha fizetné valaki. Legfeljebb bajnok nem lennék soha.

Nem illik fanyalogni egy történelminek számító győzelmen, de....Igazából nem az a bajom, hogy mákja volt a BMW-nek Hamilton hülyeségével, Kimi kiesésével, Massa szerencsétlen szívásával.
Sokkal inkább a verseny középső szakaszában látottak a bajom. Kubica beragadt Vettel mögé, és az előzés, küzdés szándékát sem láttam rajta. Mikor pontosan tisztában volt azzal, neki bizony most mennie kéne...Pedig a pálya több pontja alkalmas előzésre, ahogy a gyógyszerét vesztett Massa bemutatta. A brazil nálam feliratkozott az istenkirályok arcképcsarnokába a tegnapi mutatványával! Gyors, pimasz, szellemes vezetéssel, igazi csatákkal, brilliáns előzésekkel kápráztatta a műértő közönséget!

Hamilton pedig...Na rá nehezen találok szavakat. Lassan de biztosan egy egoista kis fasz válik belőle. Ha az apjának vagy Ron Dennisnek lennék, most bizony a műhely sarkában térdepelve alkatrészt mosna a kistáska. Talpig olajsárban gondolkodhatna a versenyzés értelméről, és szépségeiről. Mit csinált ez? Valamelyik boxtündérnek integetett vigyorogva? A szememben ő sem versenyző. Illik legalább a legelemibb szabályokkal tisztában lenni. Az első, a LEGELSŐ amit megtanul a boxutcába keveredő újonc, hogy NEM megyünk ki a pályára addig, amíg a PIROS világít. Soha, semmilyen indokkal! Pláne nem versenyzőtársainkon keresztül...

Hamilton csak addig legény, amíg minden sül. Ha nem zavarja senki, nincs nyomás alatt, addig minden rendben. De a legkisebb zavar a "rendszerben" felborítja a kis lelkivilágát annyira, hogy kontrollját veszti teljesen, ámokot fut, és hülyeségeket beszél:

"Nem volt valami jó kiállás. Láttam a srácokat elöl küzdeni, aztán hirtelen megálltak. Láttam a piros lámpát is, de megállni már nem tudtam. Bocsánatot kérek Kimitől, ha ezzel elvettem a versenyét, de előfordul az ilyesmi. Jobb lett volna, ha egyikünk sem esik ki, gyorsak voltunk, az élen álltam. Majd legközelebb!"

Kistáska te miről beszélsz? HA elvetted Kimi versenyét? Ez kérdés? Ki más vette el tőle a lehetőséget, ha nem te? Nyílván nem Kimi a hunyó mert megállt annál a pirosnál, ami még az utolsó csikkszedő is tud, mit jelent, minek van ott :)) Megérdemelt a büntetés amit kaptál, és amit Évi még tegnap futam közben megjósolt neked. Szavaiddal élve: majd legközelebb -talán- nem a száddal nézel...

Furi barátunk minden bőrt lenyúzna rólunk ha hagynánk.
Most éppen könyvet írt, mekkora IstenKirályCsászár az ágyban.

Naná, csak így szerényen.

És oszt. Szórja az igét, mint hülyegyerek a kölest. Mer' az csak úgy van feleim, hogy egy vérbeli mentalista pont belelát a kedvese fejébe, mit is akar éppen.
Tehát ne is akarjunk IstenKirályCsászár szeretők lenni amíg nem vagyunk minimum Furi Gellerek!
De legalább Deniblúk.

Hmm....Tegyük fel, hogy a meghágandó asszonyka is mentalista....És amíg Furi erőlködik, addig pontosan látja mit is csinál. Ráolvas a pöcsére:

-Mukodj...mukodj...MUKODJ!!!...hisz a szinpad a tiéd!!

Lassan írok egy tanulmányt a plasztikai mellműtétek mellékhatásaként megfigyelhető agyi leépülésről.

9:1

Mágikus eredmény lesz ez is, mint a 6:3. Legenda, amit taglalni, csócsálni kell. Tegnap már bábszinházat is játszottak a Mokkában. Lassan eljutunk oda, hogy vásári komédia lesz belőle, mint Vitéz Lászlóból. De legalább Liptai kérdéseiért érdemes megnézni a videót :))

Az elején habogó miért-miért-miért csokortól eljutunk az tényleg élvezted? Ismétlem tényleg?? majd a régi száddal is végre tudtad volna hajtani? kérdésig, amin valljuk be, negyedóráig röhögtem :)

Kovi Atyánk pedig kész tanulmány. Nem tud kiesni a szerepéből egy pillanatra sem. Ő a rendező, ez van a vérében, a sejtjeiben, ezzel kel és fekszik, életformájává vált, rutinból és reflexszerűen utasítja a bábokkal játszó kollagénzacskót:

Nem háttal a kamerának!

Bizonyám! Még a bábok az asztalon se lehetnek háttal, hiszen a kamera az isten :-) Jó lesz ha Mária ezt megtanulja, pláne, ha folytatni akarja frissen kivirágzó hallatlan karrierjét.

Érdekes Kovi nem kicsit PR szagú írása is a forgatásról ;-)